Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-62. A képviselőház által elfogadott válaszfelirat

88 63. szám. Tudjuk és elismerjük, hogy közállapotainknak különböző ágazataiban még igen sok alkotni, pótolni és javítani valő van. Nagy megelégedéssel látjuk, hogy Felséged kormánya szilárd elhatározással hajlandó a reformok munkáját az egész vonalon felkarolni, s mi teljes készséggel Ígérjük, hogy ez üdvös munkában mi is hasonló szellemmel és buzgósággal fogunk részt venni. A legmagasabb trónbeszéd rendén kilátásba helyezett javaslatok a szükséges reformok­nak nagy terjedelmét ölelik fel. Örömmel járulunk azoknak megalkotásához, de nem mulaszthatjuk el annak kijelen­tését, hogy minden ujabb alkotásnál gondos figyelemmel fogjuk mérlegelni azon anyagi és szellemi erőmennyiséget, mely e reformok számára rendelkezésünkre áll. Nem fogjuk elfelejteni, hogy az államháztartásunk rendezésében elért siker mily súlyos küzdelmek és nagy erömegfeszitéseknek képezi drága eredményét, s épen az élénk emlékezet fog megóvni minket attól, hogy ne koczkáztassuk a rendezett pénzügyi állapot előnyeit. E vezéreszme figyelemben tartása mellett sem kételkedünk abban, hogy az ország anyagi erejének, a közvagyonosodásnak gyarapodása meg fogja adni a szükséges reformok anyagi eszközeit. Ily természetes gyarapodását reméljük mi az ország szellemi és politikai tőkéjének is, mely a reformok sikerének másik tényezőjét fogja képezni. A folytonos reform-munka és a fokozatos haladás tehát az, melyre mi az országgyűlés alatt törekedni fogunk, s bizalommal reméljük, hogy Felséged kormányának vezetése alatt az óhajtott üdvös eredmények nem fognak elmaradni. Általános közóhajtásnak teljesülését üdvözöljük Felségednek azon kijelentésében, hogy kormánya igyekezni fog a valuta rendezése iránti javaslatait minél előbb előterjeszteni. Az ország pénzügyeinek rendezése körül eddig elért sikerek biztos reményt nyújtanak nekünk arra, hogy Felséged kormánya a valuta-rendezés ügyét is bölcs belátással és szeren­csés kézzel fogja előkészíteni és végrehajtani, s ezzel az ország közgazdasága számára meg­adja a haladásnak egyik legfőbb s eddig sajnosán nélkülözött eszközét. Az adótörvények reformja tekintetében beható figyelemmel fogjuk tárgyalni azon javas­latokat, melyeknek hivatása lesz, hogy az állam jövedelmeinek apasztása nélkül a szolgálta­tások a valódi adóképesség arányában egyenletesebben osztassanak fel és a kezelés egyszerű­sítése mellett a jövedelmet is biztosítsák. A közigazgatásnak újjászervezését] tekintjük mi is a közelebbi jövő egyik legfontosabb és legsürgősebb feladatának. Igen fontos előzményt képez e tekintetben az 1891. évi XXXIII. törvényczikk, mely a megyékben eddig választás alá esett tiszti állásoknak kinevezés utján leendő betöltését ren­deli el. — Ez alapelv képezte eddig a közigazgatási reformnak legvitásabb kérdését, s miután ez törvény által meg lett oldva, bízvást reméljük, hogy a feladat többi része is, hazánk viszo­nyainak kellő méltatása mellett, megnyugtató megoldást fog nyerni. A közigazgatás újjászervezése ép ugy, mint az egyesületi és gyülekezési jognak ren­dezése is, kettős feladatnak kell hogy megfeleljenek és pedig annak, hogy egyfelől a jogrendet, másfelől a polgári szabadságot biztosítsák. — Bizunk abban, hogy Felségednek a szabadelvű irányt hiven követő kormánya oly javaslatokat térjesztend a törvényhozás elé, melyek alapján e kettős feladat valósitható lesz. A tisztviselők jogviszonyainak szabályozását mi is élénken óhajtjuk, mert kétségtelen az, hogy|az ország tisztviselőiben a nemzet szellemi és erkölcsi erejének igen jelentékeny része összpontosul, s épen ezért e fontos elemi és társadalmi tényező méltán tarthat igényt arra, hogy viszonyai törvény utján rendeztessenek és biztosíttassanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom