Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-87. Törvényjavaslat, a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről

260 87. szám. Az előadottakkal majdnem teljesen azonos intézkedéseket tartalmaz a latin unió- s még inkább a scandinav érme-unióra vonatkozó alapszerződés. A XII. CZIKKHEZ. ([.ásd a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat 10. §-át és annak indokolását.) Az idézett helyen javasolt intézkedés szerint az 1868. évi VII. és 1869. évi XII. t.-cz. alapján vert ausztriai értékű ezüst egyforintosok további intézkedésig törvényes forgalomban maradnak. Minthogy a jelen szerződés egyik alapelvét az képezi, hogy mindkét állam érméi kölcsönösen elfogadtatnak és a közös vámterület a mindkét veretű érmék közös forgalmi területét képezi, minthogy továbbá az 1857-iki érmeügyi nyiltparancs alapján a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban az ezüst forintosokon kivül két- és negyedforintosokat is vertek: a szerződésnek e czikkében a monarchia mindkét államában vert ausztriai értékű összes ezüst értékpénzek ma is fennálló törvényes forgalma továbbra is — mindaddig, a míg ezek az érmék egyáltalában forgalomban maradnak — szerzödésszerűleg biztosíttatik, még pedig oly értékarányban, hogy a kétforintos négy, az egyforintos két koronával, a negyedforintos pedig 50 fillérrel számittassék. A második bekezdésben foglalt intézkedés által a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat 10. §-ának az a rendelkezése, a mely szerint az ausztriai értékű ezüst-értékpénz veretése beszüntettetik, illetőleg a pénzügyi kormánynak birtokában levő vagy az által már megszerzett ezüstmennyiségek kiveretésére korlátoztatik, a szerződő két fél által kölcsönösen elvállalt szerződésszerű kötelezettséggé tétetik. A harmadik bekezdésben foglalt az a rendelkezés, hogy azok az ezüstmennyiségek, a melyek kiveretése ausztriai értékű érmékre még engedélyezve van, kölcsönösen pontosan megállapittassanak, folyománya az előbb emiitett kölcsönös kötelezettség elvállalásának, mert ez által válik ez a kötelezettség hatályossá. A negyedik bekezdésnek az a rendelkezése, hogy pénzverési czélokra szolgáló minden ezüstmennyiség beszerzési módjának megállapítása ezentúl a két pénzügyminister megegyezésétől van függővé téve, szemben egyrészt a forgalomban egyelőre megmaradó ezüstmennyiséggel, másrészt a nemzetközi nemesfémpiacz viszonyaival, mindkét fél érdekeinek megóvására feltétlenül szükséges. A XIII. CZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat 21. §-át és annak indokolását.) Az idézett 21. szakasz átmeneti intézkedés természetével bíró rendelkezést tartalmaz, mely szerint a monarchia két állama által eddig vert ezüst és réz váltópénz kölcsönös elfogadása biztosíttatik, s mely szerint az összes eddig vert ausztriai értékű ezüst és réz váltópénz, addig is, mig koronaértékbeli forgalmi eszközökkel nem pótoltatik, a monarchia egész területén törvényes forgalommal bir, még pedig azon értékarány alkalmazásával, a mely szerint egy ausztriai értékű forint két koronával egyenlőnek számíttatik. A javasolt intézkedés azonos természetű tehát azzal az intézkedéssel, a mely az ausztriai értékű ezüst értékpénzre nézve alkalmazandó. Az összeségökben a koronaértékre való átmenetet jelentő egyes lépések sikere és igy mindkét szerződő fél érdeke feltételezi azt, hogy az egyes rendelkezések, melyek az ausztriai értékű váltópénz bevonásáról intézkednek, minden egyes esetben a két kormány egyezsége alapján történjenek.