Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.
Irományszámok - 1892-86. Törvényjavaslat, a koronaérték megállapitásáról
238 86. szám. Az aranyérmék karimája az eddigi rovátkos helyett, sima lesz; a tapasztalás ugyanis azt bizonyítja, hogy ez által az aranyak megreszelése nehezíttetik meg, az utánzást pedig a mélyített körirat, illetőleg ékítmény van hivatva a lehetőségig megnehezíteni. Az aranyérmék átmérője ugyanaz, mint a húsz, illetőleg tíz frankos aranyoké. A 6. §-hoz. A 6. §. két fontos intézkedést tartalmaz. Az első az, hogy az érmék veretesénél a súly és a finomság tekintetében teljes pontosság biztosítandó, abból a modern érmetörvényhozásban uralkodó elvből folyólag, hogy a pénzverde az érmék kiveretésén ne nyerészkedjék, vagyis hogy a pénzláb alapján az alapsúlyra eső érméknek ez a törvényszabta fémtartalma tényleg meg is legyen. Ezért érmetechnikai tekintetből annak a pénzlábnak adandó az elsőbbség, a mely a veretesnél a legcsekélyebb eltérést engedi meg. A 3. §-nál előadottak szerint 328 tízkoronás, illetőleg 164 huszkoronás esvén a finom arany egy kilogramjára, a tíz-, illetőleg huszkoronás darabok kiveretése után még 16 %,ooo.ooo gram finom arany eltérés lesz a törvény szerint megkövetelt és a tényleg elhasznált finom aranymennyiség között. A frankrendszernél ez az eltérés, 278 /i,ooo.ooo» a márkarendszernél 109 /i,ooo.ooo gramot tesz s igy a javasolt rendszer ebben a tekintetben is teljesen megfelelő. A másik intézkedés az egyes érmék veretesénél megengedhető eltérést szabályozza, mert technikailag lehetetlen, hogy minden egyes érme a törvényszabta finomsági tartalommal és súlylyal birjon egész a legutolsó tizedes jegyig. A megengedett eltérés mérve az érmetechnika fejlettségi fokától függ. Az 1868. és 1869. évi pénzverési törvényeink az aranyérmékre nézve ugy a súlyban, mint a finomságban 2 / 1000 résznyi eltérést fölfelé és lefelé megengednek. Idöközbeu a technika haladásával a finomsági eltérést felére Viooo részre szállította le a latin unió s mi követtük húsz- és tizfrankos aranyaink tekintetében az 1881. évi VIII. törvényczikk meghozása által. Németország eredeti törvényes határozmányain, a melyek a finomság tekintetében 7iooo rész eltérést engednek meg, nem változtatott. A scandináv unió államaiban ennél annyiban még szigorúbb eljárás van szabályozva, a mennyiben, az egyes érmére nézve megállapított eltérésen (a súlyban a huszkoronásnál 15 /ioooo> a tizkoronásnál 2 %oooo' finomságban mindkettőnél 15 /ioooo rész) kivül még az is ki van mondva, hogy a súlybeli eltérés minden 10 kilogram ötvözött arany után 5 gramot nem haladhat meg. Ily intézkedés azonban előreláthatólag a veretest s vele az érmeforgalmat ok nélkül megnehezítené. Sokkal czélszerűbb e helyett administrativ úton gondoskodni arról, hogy a pénzverő hivatal eljárása ebben a tekintetben folyton ellenőriztessék. Ez főkémle-intézet felállítása által lesz elérhető. A 7. §-hoz. A forgalomban levő aranyérmék vagy a rendes forgalom következményekép jelentkező kopás, vagy más (szándékosságból, vagy véletlenből eredő) körülmény folytán súlyokból vesztenek. A javaslat három esetet különböztet meg : a) az érme a rendes kopás folytán törvényes nyers súlyának bizonyos részét elvesztette, de ez a veszteség a törvényes nyerssúlynak 6 / 1000 részénél többet nem tesz ki; b) az érme a rendes kopás folytán többet vesztett nyerssúlyának 5 /iooo részénél és c) az érme törvényes nyerssúlyának bizonyos részét nem a rendes kopás, hanem más körülmény (véletlen, vagy szándékos megrongálás) folytán vesztette el. Ha ez a súlyveszteség a forgalomból származó rendes kopás következménye, de az illető érme törvényes nyerssúlyából 6 / 1000 résznél többet nem vesztett, vagyis annak leg-
