Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-85. Törvényjavaslat, a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről

204 85. szám. hogy a volt úrbéresek emez ingatlanokat a közös illetőség alkatrészének tekintik és azokat ezzel kapcsolatosan és minden elkülönítés nélkül vagy közösen használják, vagy azokat az úrbéri illetőséggel egynek véve, ekként tehát minden elválasztás nélkül tették tényleges egyénenkinti felosztás tárgyává, főleg olyan esetben, a mikor a kérdéses ingatlanok tulajdonjoga a telekkönyvben — hibásan bár, de tettleg — nem az egyes vevők vagy cserélők neveire, hanem ugy, mint a közös úrbéri illetőség, »a volt úrbéresek« nevére jegyeztetett be. Ezeket a tényeket semmibe venni nem lehet. Nem lehet különösen a birtokviszonyok káros hatású összezavarása nélkül a kérdéses ingatlanokat külön jogi természetűeknek tekinteni akkor, a mikor a közös ingatlanok birói közbenjárással egyénenkint felosztatnak; sőt a gazdasági érdekek előmozditása végett módot kell nyújtani arra, hogy azok bizonyos korlátozások között telekkönyvileg ezentúl is, még pedig törvényszerűen a volt úrbéresek tulajdonául, mint a közös illetőségek kiegészítő része, bejegyeztessenek, annál inkább, mert ennek eltiltása az illető vételt vagy cserét meg sem fogná akadályozni és csak folytonos ellentétet idézne elő a tényleges birtokállapot és a nyilvánkönyvi állás között; és mert ha az ilyen ingatlanok meghatározott hányadrészekben egyenkint jegyeztetnek be a gyakran százakra, sőt ezrekre menő vevők vagy cserelők tulajdonául, rövid idő múlva egész kötetekre terjedő, az áttekintést lehetetlenitő, épen olyan telekjegyzőkönyvek keletkeznek, a melyeknek keletkezését az 1889. évi 45.041. számú rendelet meg akarta akadályozni. Ezeknél fogva indokolt, hogy az 1889: XXXVIII. t.-cz. 35. §-ának 6. és 7. pontjai alapján kibocsátott rendeletek hatálya az ilyen természetű ingatlanokra is kiterjesztessék. e) pont. A közbirtokosság tulajdonát képező ingatlanok telekkönyvezése ide vonatkozó jogszabály hiányában jelenleg különböző módon történik. A legtöbb helyen a közbirtokosság, mint ilyen van tulajdonosként bejegyezve. Másutt a közbirtokosok névszerint, az arány feltüntetése nélkül, vagy annak feltüntetésével vannak felsorolva, a nélkül, hogy egyúttal ennek a bejegyzésnek a jogalapja elő volna adva. Vannak olyan telekjegyzőkönyvek is, a melyekben előbb csupán a közbirtokosság egészben szerepelt tulajdonosként és utóbb mégis egyes személyeket jegyeztek be a közös ingatlanok bizonyos hányadának tulajdonosaiként, úgy, hogy jelenleg az egésznek bizonyos hányada egyes személyek nevén és az egész mégis a közbirtokosság nevén áll. Az az eset sem ritka, hogy a közbirtokossági arány bíróságilag megállapittatott, de a jogosult személyek és ezek birtokhányadai nincsenek bejegyezve a telekkönyvbe. A hol pedig be vannak jegyezve, a bejegyzésnek ismét különböző módja alkalmaztatott. • Szükségesnek mutatkozik ennélfogva ezeknek az anomáliáknak szüntetésével a közbirtokossági ingatlanok telekkönyvezésének egyöntetű és lehetőleg olyan módját megállapítani, a melynél fogva a telekkönyvből az egyes közbirtokossági tagok és ezek birtokhányadai kivehetők legyenek és ezek a hányadok a nyilvánkönyvi forgalom tárgyát képezhessék, de a mely mód mellett az illető telekjegyzőkönyv a bejegyzéseknek az áttekinthetőséget meghiúsító tömkelegévé ne váljék. Hogy a 11. §. a)—e) pontjaiban jelzett különleges eljárási szabályozások legczélszerűbben rendeletek útjára hagyatnak fenn, ezt azok után, a miket az egyes pontokra nézve előadtam, bővebben indokolnom alig szükséges. Elég arr a utalnom, hogy a törvényhozás az 1886: XXIX. t.-cz. 76., az 1889: XXXVIII. t.-cz. 35. és az 1891: XVI. t.-cz. 23. §-aiban ugyanilyen kérdésekben azonos módon rendelkezett. Budapesten, 1892. évi május hó 13-án. Szilágyi Dezső s. k., m. Tcir. igazságügy minister.