Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-85. Törvényjavaslat, a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről

85. szám. 201 8. §. A mikor a törvényjavaslat szerinti eljárás az egész község összes telekjegyzőkönyveire kiterjesztetik (1. §. 1. pont), az eljárás nyilvánosságára, tehát az annak tekintetében kibocsátandó hirdetményekre, a jogorvoslatokra s ezek határidejére nézve a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyaző törvények ide vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók. Olyan esetben pedig, a mikor az eljárás csak némely telekjegyzőkönyvekre és ingatlanokra nézve indittatott meg (2. §. 2. pont), a jogorvoslatok nemei ugyanazok lesznek ugyan, de a hirdetményeket az érdemben hozott végzésnek az érdeklettek részére való kézbesítése fogja helyettesíteni; ilyen szabályszerű kézbesítés esetében pedig a jogorvoslatok határidejét a nyilvánkönyvi jogok minden veszélyeztetése nélkül hat hónap helyett két hóban lehet megállapítani. Ha azonban a végzés szabályszerű kézbesítése nem eszközölhető, a jogorvoslatok használatának határidejét — harmadik személyek elleni hatálylyal — a telekkönyvi rendelet 150. §-ának megfelelően három évre kellett kiterjeszteni. Kétségtelen ugyan, hogy az ily hosszú határidő a telekkönyvi hitelképesség rovására esik; de egyfelől az érdekelt félnek módjában van az abból keletkezhető hátrányokat megszüntetni az által, hogy a végzés kézbesítését — akár utólag is — lehetővé teszi, a mikor aztán a bejegyzés harmadik személyek irányában is két hó múlva megtámadhatlanná válik; —másfelől pedig nem téveszthető szem elől, hogy a telekkönyvek helyesbítése során olyanok válnak és pedig könnyű módon telekkönyvi tulajdonosokká, a kik azelőtt csak tényleges birtokosok voltak s a telekkönyvi helyesbítés nélkül továbbra is tényleges birtokosok maradtak volna. Ha megadatik a lehetőség arra nézve, hogy ily módon a tényleges birtokosok tulajdonjoga a telekkönyvekbe bejegyeztessék : nem szabad csökkenteni azokat a biztosítékokat, a melyek a telekkönyvileg szervezett jogok megóvása szempontjából szükségeseknek mutatkoznak. Uj telekjegyzőkönyv készítése esetében kitörült vagy hatálytalanokká vált bejegyzések átvezetésének mellőzéséről lévén szó, kézbesítés a volt jogosultak részére természetesen nem eszközölhető. Ezért itt a felszólalás határidejét feltétlenül a leghosszabb időre kellett szabni. Az ebből eredő hátrányokat egyébiránt ellensúlyozza az a körülmény, hogy az uj telekjegyzőkönyv helyességét a régi telekjegyzőkönyvvel való összehasonlítás alapján bárki maga is könnyen ellenőrizheti, és ha a helyességről meggyőződött, az illető telekjegyzőkönyvre vonatkozólag teljes megnyugvással köthet jogügyletet, habár a felszólalás határideje még le nem járt. A §. utolsó bekezdése tekintetében egyébiránt hivatkozom az 1880 : XLVI. t.-cz. 5. §-ára és az ezen törvényczikk életbeléptetése tárgyában 1880. évi 18.058. sz. alatt kelt igazságügyministeri rendelet 30. §-ára. 9. §. Az 1886 : XXIX. t.-cz. 70. és 71. s az 1889 : XXXVIII. t.-cz. 29. és 30. §-aiban megállapított bélyeg- és illetékmentesség kiterjesztését a törvényjavaslat szerinti helyesbítési eljárásra az elérendő czél azonosságánál fogva ugyanazok a körülmények indokolják, a melyek ugyané tekintetben a betétszerkesztésre vonatkozó törvényeknek szolgáltak alapjául. Egész község telekkönyvének rendezése közérdekű eljárásnak tekintendő; a minél fogva az ezzel járó költségek egészben az államkincstár által lennének viselendők, épen ugy, a mint a telekkönyvi betétek szerkesztésével és a telekkönyveknek az úrbéri rendezéshez képest való átalakításával járó költség. Ellenben a 2. §. 2. pontjának eseteiben az eljárás első sorban az egyes birtokosok érdekében foganatosittatik. Méltányos tehát, hogy az egyéb kedvezmények mellett azokat terheljék legalább a helyszíni eljárással járó költségek. KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. III. KÖTET. 26