Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
92 24, szám. mellett, hogy a felek felesleges vagy ellentmondó esküjét inkább perhorreskáljuk, mint a tanukét,— és pedig legkevésbé akkor, a midőn a felek ép lígy hallgattatnak ki, mint a tanuk, a midőn nem arról van többé szó, hogy a felek valamely tétel valóságát igy vagy ugy döntsék el esktijökkel, hanem arról, hogy mindenik fél tudomását lelkiismeretesen adja elő. Az eskü szentsége ily felfogás mellett ép oly kevéssé lehet az ellentétes vallomások által érintve, mint a hogy nem ellenkezett azzal a juramentum calumniae, melyet a középkori perben a kánonjog szerint is mindkét fél letett arra nézve, hogy nem rosszhiszemüleg perlekedik. Egyébbiránt a javaslat lehetőleg kerüli a felesleges és ellentétes esküket, midőn a felek eskü alatti kihallgatását csak akkor engedi meg, ha a bizonyitás más módon nem eszközölhető, vagy ha a bizonyítás kiegészítése válik szükségessé, továbbá midőn, eltéröleg az osztrák törvényhozástól szabály szerint csak az egyik felet engedi vallomásának esküvel való megerősítésére bocsáttatni. Az a szabályozás pedig, a mely szerint a bíró a vallomás után ítéli meg, hogy melyik felet bocsássa esküre, illetőleg, hogy a feleket egyáltalában esküre bocsássa-e (93. §.) mindenesetre több garancziát nyújt a botrányos eskük elkerülhetésére, mint a mai eljárás, a mely szerint a bíró a féltől a megítélt esküt akkor is kitartozik venni, ha alapos kételyei vannak az eskü igazságára nézve,— sőt a gyakorlat értelmében még akkor is, ha a fél maga kijelenti, hogy az eskü szövege nem felel meg a valóságnak, de azt azért letenni kész. Csupán azt az eshetőséget nem zárhatta ki a javaslat, hogy a felebbezési biró esetleg az ellenfelet is esküre bocsássa (151. §.), a mely eset azonban előreláthatólag a kivételesek közzé fog tartozni. A részleteket illetőleg különösen kiemelendő, hogy a 91. §. a becslő esküt helyettesíti, midőn megengedi, hogy valamely kár, vagy elmaradt haszon mennyiségének raegállapithatása végett a bizonyitó fé] a becslés iránt is eskü alatt kihallgattathassék. Továbbá, hogy a 92. §. a felfedező eskü körüli eljárást, mely eddig egy külön incidens perre szolgáltatott alkalmat, czélszerííen egyszerűsíti. Ez egyszerűsítés indokolásául ugyan azok szolgálnak, a melyek a közös okirat kiadására vonatkozó 76. §. hasonló rendelkezésének indokolásául felhozottak. Ugyancsak az ott felhozott körülmény, t. i. a sommás eljárás körének a birtokbirósági és örökösödési perekre való kiterjesztése tette továbbá szükségessé a felfedező eskünek, illetőleg az azt helyettesítő tanukénti kihallgatásnak a sommás eljárásba való felvételét. A 94. §. általában a felek kihallgatásának szabad mérlegelését állítja ugyan fel szabályul, mindazonáltal az intézménynyel való lehető visszaélés meggátlása czéljából kimondja, hogy valamely tényállítás egyedül csak a bizonyitó félnek eskü alatti vallomásával csak akkor bizonyítható be teljesen, ha a kihallgatást az ellenfél kérte. Ez a korlátolás, mely a becslésre nem terjed ki, az eddigi felfogásnak is megfelel, mely az egyoldalúan felajánlott esküt eddig is csak kivételesen, és leginkább csak az esküvel megerősítendő ténykörülmény valószínűsége esetében alkalmazta. Végül megjegyzendő, hogy a felek hamis vallomásának büntetőjogi sanctióját a 214. §. mondja ki. E rendelkezést, minthogy a büntetőtörvény kiegészítésére vonatkozik, czélszerünek mutatkozott a vegyes intézkedések között elhelyezni. A95.§. általában kimondja, hogy az eddigi jognak az esküre vonatkozó szabályai a sommás eljárásban többé nem alkalmazhatók, egyúttal azonban fen tartja, illetőleg szabályozza az egyezségi esküt és pedig ugy a jogvitát elintéző peregyezség, mint egyes ténykörülmények eldöntése esetére. Ez irányban az eskü fentartását eléggé indokolja az a körülmény, hogy a felek a per folyama alatt is rendelkezhetnek annak tárgyáról, és hogy közös akarattal a bírói cognitiót kizárhatják vagy korlátozhatják. Minthogy az egyes ténykörülmények eldöntésére nézve létrejött megállapodása feleket kötelezi és nevezetesen a felebbezési eljárásban is megtartja hatályát, a javaslat ama rendelkezései, melyek szerint ezen eskü, ha azt a bíróság a per eldöntésére nézve szükségesnek 95. §.
