Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

90 24. szám. pedig a kínálás és visszakinálás classicus eredetét illeti, újabb kutatások kimutatták, hogy annak a mai értelemben a tények eldöntésére való felhasználása csak a római per hanyat­lásának idejéből származik, és hogy a classicus időben a rómaiak távol állottak attól, hogy a bíró meggyőződését ily formalismussal megkössék, vagy helyettesítsék. A kínálás és vissza­kinálás ugyan ekkor is előfordult, de csak mint egy, a bíró által szabadon mérlegelhető ok sze­repelt arra nézve, hogy a bíró az esküt melyik féltől kívánja meg meggyőződésének alkotásához. A mi a fél szabad kikérdezését illeti, kétségtelen, hogy az tökéletesebb eszköze az igazság kiderítésének, mint a formulázott eskü. Ez már csak abból is eléggé kitűnik, hogy a tanu­bizonyitást ép a kikérdezés szabadsága utján törekszünk tökéletesebbé tenni. Felhozatott ugyan, hogy a szabad kikérdezés inquisitorius jellege ellenkezik a polgári per természetével Azonban az inquisitio a formulázott eskünél is fenforog, mert az is kény­szeríti a felet, hogy tudomását lelkiismeretesen megvallja. A fél tudomásának kiderítése képezi a formulázott eskünek is eszményi czélját és ez képezi az eskü-intézménynek egyedüli elfogadható igazolását is. A különbség csak az, hogy a formulázott eskü a vallásos érzülettől és a büntetőjogi következményektől eltekintve, nem nyújt arra nézve semmi garancziát, hogy a fél valóban azt nyilvánítja, a mit észlelt és nem azt, a mit vallani akar. A formulázott eskü tehát csak töké­letlenebb eszköz, mely elmarad a kitűzött czél megett. A lelkiismeretes félre nézve pedig lelki­ismeretének mindenesetre kevesebb megterheltetésével jár, ha alkalmat nyer a biró előtt belsejét kitárni, mintha arra kényszeríttetik, hogy egy nem teljesen megfelelő és csak reservatio men­talisokkal letehető eskü, vagy igazságos ügyének elvesztése között válaszszon. Egyébiránt a félnek eskü alatti kihallgatása egyáltalán nem bír olynemű inquisitorius jelleggel, mint a tanú kihallgatása, mert a vallomástétel megtagadása a félre nézve csak ügyének elvesztését vonhatja maga után, tehát a fél ép ugy, mint a formulázott eskünek csak úgynevezett civilia coercendi és compellendi média által kényszeríttetik, nem pedig pénzbüntetéssel, vagy fogsággal. Különösen nem lehet az eskü alatti kihallgatásnak azt a módozatát, melyet a javaslat tervez, az inquisi­torius jellegre való hivatkozással ellenezni. A javaslat ugyanis eltéró'leg az osztrák törvény­hozástól, mely szabályként a fél előleges megesketését állítja fel, csak a kihallgatás után engedi meg az eskü kivételét és igy arra sem kényszeríti a felet, hogy a feltett kérdésekre a már letett eskü terhe alatt valljon. Ugy a fél, mint a bíróság a kihallgatás után ítéli meg, hogy az esküt leteheti-e, illetőleg hogy a fél esküre bocsátható-e. Ily alakjában az eskü alatti kihallgatásra némileg már a franczia, sőt a mai német perjog ama szabályai is emlékeztetnek, melyek az eskü formulának a letétel alkalmával a felek meghallgatása után való módosítását megengedik és még inkább az a kikérdezés, melylyel Bajorországban az eskü szöveg egyes tételekre fel­osztatott; lényegileg megegyezik továbbá az eskü alatti kihallgatás — a mi a letétel módozatát illeti — azzal a kikérdezési eljárással, mely Freiburg, Waadt és Bern kantonokban az egyébként kínált, illetőleg visszakínált főeskü, valamint a birói eskü kivételénél a szövegezett eskü letétele helyébe lépett, úgyszintén a genfi perrend eljárásával, mely szerint azonban a fél promissorius esküt tesz le és csak azután kérJeztetik ki a bíróság által feltett, valamint az ellenfél által indítványozott kérdésekre. Az eddig megvizsgált két eltérésnél sarkalatosabb a harmadik, t. i. az az eltérés, hogy a tanukénti kihallgatás eredményét a biró szabadon mérlegeli, míg a felek esküje kötelező erővel bir. Ámbár bizonyos átmenetek itt sem hiányoznak, mert hisz az eskü kivételnél némely perjogban alkalmazott szabadabb eljárás, nevezetesen pedig a kikérdezési eljárás önkénytelenül arra vezet, hogy a bíróság a kihallgatás eredménye alapján itélje meg, hogy a megkívánt eskü mennyiben tekinthető a vallomás által letettnek, még is kétségtelen, hogy ez az a pont, a melyen a feleknek,, u. n. tanukénti kihallgatása az eskürendszerrel elvileg szakit. Az eskü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom