Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

76 24. szám. tatásra vonatkozik és itt csak minden félreértés elkerülése végett vétetett fel. Természetes következménye e pont annak, hogy a javaslat az eshetőségi elvet — általánosságban — nem fogadja el. Ha a kifogások és a replikák a tárgyalás egész folyamában előadhatók, akkor a kereseti tények előadhatását sem lehet praecludálni, feltéve, hogy azok a kereseti jog megváltoztatását nem vonják maguk után. A mi végül a 26. §. 4. pontjában foglalt kimondást illeti, az a jelenleg érvényes jognak is megfelel. A szóbeli tárgyalás egy egészet képez, a mely nem szám szerint meghatározott, alakszerű perbeszédek keretében mozog, hanem addig folytatandó raig az ügy végeldöntésre alkalmas. A szóbeliség egyik foeló'nye, hogy nem szorul az eshetö'ségi elvre és megszabadítja az igazságszolgáltatást attól a formalismustól, mely ezzel az elvvel jár. Az eshetőségi elvet, mely különben sommás eljárásunknak eddig sem képezte szabályát, tagadja meg a 27. §. A javaslat azonban az eddigi jog hiányait is pótolja, midőn oly intézkedéseket állit fel, melyek a huzavonának elejét veszik. E czélra rendszerint elegendő' az a szabály, hogy a késedelmes előadásból eredő költségek a késedelmes felet terhelik. Ehhez járul azután a 97. §.-nak az a szabálya, hogy a bíróság, mihelyt az ügy végeldöntésre alkalmas, ítéletet hoz. Szándékos halogatás esetében a bíróság további praeclusiót is mondhat ki. E praeclusió feltételei oly módon vannak megállapítva, hogy az veszélyesnek nem tekintheti). Az ily előadások különben is rendszerint alaptalanok szoktak lenn'; minden eshetőségre pedig segítséget nyújt a felebbezési eljárás, a melyben a kizárt előadások pótolhatók és ezenfelül még a perújítás is, a melyet a javaslat nem érint. E §. a semmiségek csökkentését czélozza. Kétségtelen hogy e §. második bekezdése interpretátióra szorul és inkább csak jelzi azokat a hiányokat, melyek nem orvosolhatók. Tüzetesebb és törvénybe illő meghatározás azonban alig eszközölhető. Mert annak kimondása, hogy itt oly lényeges szabályokról van szó, melyek figyelmem kivül hagyása az alapos ítélethozatalt lehetetlenné teszi, egyrészről felesleges, mert magától érthető és a szövegben benfoglaltatik, másrészről pedig ez a meghatározás maga is interpretátióra szorulna és e mellett szűk is volna, a mennyiben léteznek oly hiányok is, a melyek az alapos határozathozatalt az adott esetben talán nem befolyásolják, és a melyek halgatólagos orvoslása még sem volna megengedhető, nehogy az eljárásnak köztekintetek által igényelt rendje megzavartassék. Ily hiány lehet nemcsak a hatáskör és némely esetekben az illetékesség hiánya, hanem a szóbeliség, a nyilvánosság, a megengedett nyelv megsértése, az absolut határidők meg nem tartása. Egyébiránt a javaslat kritériumának alkalmazása a gyakorlatban alig okoz nehézséget; a nehézség inkább csak az elvi formulázás szempontjából áll fenn. A 30—41. §-ok a bíróságnak pervezetési tevékenységét szabályozzák és lehetővé teszik, hogy a biróság egyrészről mindazt, a mi az ügy kimerítő tárgyalását és saját alapos informatioját elősegíti, megtehesse, másrészről pedig a tárgyalást zavaró körül menyeket elháríthassa, a tárgyalást egyszerűsíthesse és az ügynek mielőbbi elintézését előmozditsa. A mi az egyes §-okat illeti, a 30—32. §-ok csak tüzetesebben szövegezik, részben pedig ismétlik a bíróságnak jelenlegi törvényünk és gyakorlatunk által is már megállapított jogait és kötelességeit. A javaslat 33. §-a, mely a felek személyes megkérdezését szabályozza, több tekintetben eltér a jelenlegi jogtól. A javaslat nevezetesen megengedi, hogy a biróság a féllel a hozzáintézendő kérdésekel előlegesen közölje, a mi azért mutatkozik szükségesnek, mert oly esetek is fordulhatnak elő, melyekben a fél csak előleges megfontolás és kutatás, nevezetesen iratainak átvizsgálása után felelhet valamely kérdésre. A javaslat továbbá tágabb kört biztosit a személyes megkérdezésnek, midőn megengedi, hogy az megkeresett biró utján is eszközölhető legyen. Végre a javaslat eltérőleg a mostani jogtól, a biró belátására bizza, hogy a személyes 27. és 28. §§. 29. §. 30—41. §§•