Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
24., szám, . 49 Ha a javaslat törvényerőre emeltetik és ezt annak életbeléptetése mielőbb követi: a megalkotandó teljes perrendtartás által se megváltoztatva, sem megszüntetve nem lesz. Mert a bírói hatáskörnek azon megállapítása, mely ezen javaslatban ugy a járásbíróság, mint a törvényszék, valamint a kir. ítélőtáblák tekintetében foglaltatik, végleges természetű, legfölebb némi kiterjesztést nyerhet. Maga a sommás eljárás az egész perrendtartást felölelő törvényben mindig mint különleges eljárás fog szerepelni. A jogorvoslati rendszer ezen ügyekben, — mint az alább ki lesz fejtve, — azon eljárástól, mely szerint a törvényszékek mint elsőfokú bíróságok el fognak járni, lényeges pontokban különbözni fog. És a javaslatban foglalt szabályok részben mint a sommás eljárásnak különleges szabályai a jövőben is változatlanok maradnak, részben pedig a törvényszék, mint elsőfokú bíróság előtti eljárásban azon szükséges intézkedésekkel kiegészítve, melyek az eljárás két nemére nézve kell, hogy azonosak legyenek, — a jövőben is érvényben fognak maradni. II. Az 1868 : LIV. t.-cz. a sommás és rendes eljárást, mint egymástól lényegesen különbözőt, határozta meg. Az elvek, a melyek ezen eljárások egyik vagy másik nemét uralják, teljesen eltérők és az összhang, a melyet a polgári prdts. az általános intézkedéseknek felállítása és rendes eljárást szabályozó intézkedéseknek hasonszeru alkalmazása tekintetében megállapittatott, csak látszólag teremtették azt, de meg nem akadályozhatták, hogy a sommás eljárás a gyakorlatban az alapul szolgáló elvek folytán önállóan fejlődjék. Maga a sommás eljárás az 1868 : LIV. f.-czikkben kielégítő rendezésre nem talált. A szóbeliség követelményének még az elsőfokú eljárásban sem lett elég téve. De különösen a felek közreműködésének módozatai rendezést nem nyertek. Az 1868 : LIV. t.-cz. a sommás eljárásban a birói tevékenységnek sokkal tágabb tért jelöl ki, mint a rendes eljárásban. A bíró feladatát képezi a tényállás tisztába hozatala. A felekkel szemben a kérdezési jog illeti meg s azokat személyes megjelenésre idézheti. S mindezen intézkedések daczára a sommás eljárás alapelvei kellő módon nem érvényesülhettek. Ennek oka abban rejlik, hogy a törvényes szabályokhoz kötött bizonyítási rendszerrel szemben, melyet a perrendtartás megállapít, a felek személyes meghallgatása ellentétben áll. A megjelenés elmulasztása, az egyes kérdésre adott válasznak vagy a válasz megtagadásának hatálya lényegesen változik, a szerint, a mint a perrendtartásban foglalt vagy az előterjesztett javaslatban iktatott bizonyítási elvek mérvadók. Az érvényben levő sommás eljárás is lehetségessé akarja tenni, hogy a felek jogaikat a bíróság előtt személyesen érvényesíthessék. De ezen czél elérése lehetetlenittetett ép a rendes eljárásra vonatkozó szabályoknak hasonszeru alkalmazása által. Oly eljárás, a melyben a személyesen megjelenő fél minden nyilatkozata a beismerés fogalma alá esik; a hol alakszerű tagadások elmulasztása hason szempont alá vonatnak, a hol a bizonyítási eszközök alakszerű alkalmazása és ezek használata tekintetében megállapított szabályok megsértése a félre nézve a legnagyobb perjogi hátrányokkal jár, ott tulajdonképen a felek személyes közreműködése ki van zárva. A javaslat tehát, midőn a sommás eljárás újólagos rendezését feladatul tűzte ki magának, alapul ugyan elfogadhatta azon eljárási alapelvet, a melyet az 1868: LIV. t.-cz. is mint ezen eljárásban nélkülözhetlent elismer, de ezen elveket részleteiben kifejteni, kiegészíteni és a perrendtartásnak, a rendes eljárásra vonatkozó azon intézkedéseinek hasonszeru alkalKÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. II. KÖTET. 7
