Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szárri. 47 Ezen elveknek magában a jogorvoslati rendszerben való érvényesülése megadja a reformnak egységes voltát. A másik czél, a mely a reform által elérendő, az: hogy a birói szervezetben rendelkezésre álló közegek az egyes biróságok, ugy összalkotásukban, mint egész szervezetükben és az ebben rejlő munkaerő kellően felhasználható legyen; hopy a peres ügyeknek elintézésében oly munkafelosztás váljék lehetségessé, a mely az igazságszolgáltatás gyors és lehetőleg olcsó lefolyását az ügy természetének megfelelően biztosítani képes. A törvényhozás ép az eljárási reformok mielőbbi létesítése szempontjából és azon okból, hogy ezen reform végrehajtása magában a birói szervezetben nagymérvű változtatással lehetőleg egybe ne kapcsoltassák, az 1890 : XXV. és 1891 : XVII. törvény czikkben eleve megalkotta azon szervezeti intézkedéseket és változtatásokat, a melyek e czélra egyelőre szükségessé váltak. Az igazságügyi politika ugyanazon vezéreszméjének kifolyása az is, hogy a peres eljárás teljes reformja és ezzel kapcsolatban a birói szervezet átalakítása ne egyidejű törvényhozási intézkedésekkel történjék. E részben többféle módozatok voltak lehetők. Az egyik az lett volna, hogy a jelenlegi polgári eljárás, ugy, amint az az 1868. évi LIV. és 1881. évi LIX. törvény czikkben szabályozva van, teljesen érintetlenül hagyassák és átmenetül a legelső rendszabály abban álljon, hogy a peres ügyek elintézése a különböző fokozatú bíróságok közt a helyes munkafelosztás elvének megfelelően történjék. Vagyis az eljárási elvek épségben tartása mellett, a hatáskörben oly változtatások történjenek, a melyek megengedik, hogy a rendelkezésre álló birói munkaerő kellő irányban kihasználtassák 5 másrészt pedig azt eredményezik, hogy a felsőfokú bíróságoknál felmerült munkatorlódás a hatáskör szűkítése által lehető rövid idő alatt megszűnjék. E mellett természetesen a munkafelosztás ugy történjék meg a különböző fokozatú bíróságok közt, hogy az a teljes perrend behozatalával megmaradjon, legfölebb itt-ott némi kiterjesztést nyerjen. Kétségtelen, hogy ezen mód a polgári peres eljárás teljes reformjának szintén egyik előkészülete lett volna, de azt a törvényhozásnak ajánlatba nem hozhattam. Mert mindig szem előtt tartva a fennebb kifejtett igazságügyi politikai elvet, viszonyainkat jóval nagyobb reformra is megérettnek tartom, Mert a hatáskörnek kiterjesztése és különösen az első folyamodású társas bíróságoknak felebbezési hatáskörrel való felruházása különösen akkor teljesen jogosult, ha az eljárási elvek is megfelelő biztosítékot nyújtanak az ügy elintézése tekintetében; e biztosíték az előtt, a felsőfokú bíróságok bíráinak személyes képzettságében rejlett; de ha a törvényhozás a bíró személyes képzettségében rejlő biztosítéknak kisebb mérvével elégszik meg, a nélkül, hogy az érvényben levő eljárással szemben egy jobb eljárás által az ügyek megfelelőbb elbírálását biztosítja, akkor a helyes munkafelosztásban rejlő előny egy része koczkáztatva van. E mellett ezen intézkedést javaslatba nem hoztam, mert a bíróságok hatáskörének megállapításánál időleges intézkedés nem czélszerű és mert a jogkereső közönség bizalmát a bíróság iránt megingatja az, ha valamely ügy elintézése körül időről-időre más bíróság jár el mint elsőfokú — és más-más bíróság mint felebbezési bíróság. A két rendszer közti közvetítés, az átmenet az írásbeliségről a szóbeliségre, a törvényes szabályokhoz kötött bizonyítási rendszerből a bizonyítékok szabad méltatásának rendszerére csak akkor lesz helyes, ha az átmenet és közvetítés nem bír kizárólag az időlegesség jellegével, hanem a reform megvalósításának állandó elemeit foglalja magában, Csak akkor lesz helyes, ha sikerül oly átmeneti alakokat találni, a melyek a létező és érvényben levő eljárási rendszerbe beilleszthetők, ha új perjogi intézmények, elvek és eszmék az életbe akként ültettetnek át, hogy azok befogadása, megismerése és kezelhetősége a létező intézményekkel levő rokon-