Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

&Ö. száhl, 423 Ha ezeh személyek tanukép leendő kihallgatásának lehetőségé korlátoltatnék, ügy okszerűleg ki kellene zárni azt is, hogy a kérvényezők vagy a választás védők tanukép hallgattas sanak ki. Ki kellene továbbá zárni a választásban hivatalosan közreműködő vagy más hivatalos közegek kihallgatását is, a kiknek cselekménye érvénytelenségi okként felhozatik. A tanuzási kötelezettség alól mentesített személyek körének ily megállapítása, egyértelmű volna az eljárás lehetetlenitésével. Az eljárásban azon elvnek kell érvényesülnie, hogy a törvényszerű választás — megtámadtatás esetében is — érvényében fentartassék. Ezen közérdek leghivatottabb személyesitöjét a képviselőben találja; az érdek érvényesülhetése szempontjából azonban meg kell teremteni mindazon perjogi alakokat, melyeket az megkíván. Ezek közt pedig gyakran nélkülözhetlen magának a képviselőnek vallomása, a mely tárgyilagosittatik az által, hogy a biró elé csak mint tanúvallomás kerülhet. Ha p. o. érvénytelenségi okként az hozatnék fel, hogy a képviselő bizonyos választókat megvesztegetni igyekezett s az illetők tanukép kihallgatva, ezt eskü alatt vallanak. A képviselő ezzel szemben a cselekmény elkövetését tagadásba vonván, ezen tagadás csak perbeli nyilatkozat, mely a tagadott állítás bizonyítását teszi szükségessé. De még ha ezen tanuk szavahihetőségének megingatása az eljárás folyamán többékevésbbé sikerült volna is, a biró helyzete a helyes ítélkezés szempontjából nehezíttetik, ha a képviselő vallomása ezen tanuk vallomásával nem áll szemközt, még pedig olyan alakban, mely az ellenbizonyítás jellegével bír. A tanukép leendő kihallgatást nem pótolja a bíróságnak kérdezési joga, mert a fél kikérdeztetésénél, a másik fél közreműködése teljesen ki van zárva. De az ily alakban tett nyilatkozatok nélkülözik azon sanctiót, mely valótlanság esetében a tanúvallomással szemben fennáll. A javaslat csak a képviselőnek vagy más jelöltnek adja meg azon jogot, hogy tanukép leendő kihallgatását kérheti s a bíróság ezt sem hivatalból el nem rendelheti, sem pedig a másik fél az illető személyek kihallgatását indítványba nem hozhatja. E megszorítás indokát abban találja, hogy senki sem kényszeríthető arra, hogy önmagát büntetendő cselekménynyel vádolja, és hogy a jelzett személyek kihallgatása kizárólag az ellenbizonyítás jellegével bír, a melyet foganatba venni csak az jogosult, a kinek az ellenbizonyítás érdekében fekszik. Ezt fejezi ki a javaslat 98. §-a, midőn rendeli, hogy az illető személyek kihallgavása csak akkor foghat helyt, ha a kérdéses tény tekintetében a bizonyítás elrendeltetett. Mert ha valamely tény tekintetében bizonyításnak nincs helye, ellenbizonyításról sem lehet szó. Azon megszorítás, hogy a képviselő, vagy az illető jelölt csak az állított tényre hallgatható ki, indokát azon alapelvben találja, hogy a nevezett személyek sem a bíróság előtt személyesen megjelenni, sem pedig a feltett kérdésekre válaszolni nem tartoznak, s hogy ezen jogról csakis önönmaguk mondhatnak le; de e lemondásnak olyannak kell lenni, hogy összhangzásban álljon azon elvvel, miszerint senki önmaga ellen vallani nem köteles. A 98. §-ban foglalt elv alól a 99. §. kivételt állapit meg, midőn oly okirat kétségbe vont valódiságának megállapítása forog szóban, melyet a képviselő vagy más jelölt állított ki. A tanuzási kötelezettség megállapítása ezen esetben nem ellenkezik a fenti elvekkel, mert el van ismerve, hogy az illető szeméiy tanukép szerepelhet, eskü általi bizonyításnak pedig ezen eljárásban nincs helye; ha tehát a képviselő vagy más jelölt egy állítólag általa