Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

50. szám. 421 Ha tehát a jelen eljárásban ügyvéd szerepelne meghatalmazottként, a tanuzási mentesség öt a fent hivatkozott törvény alapján megilletné. Miután a javaslat értelmében a feleket ezen eljárásban nem ügyvédek is képviselhetik, ezeknek mentessége amazokétól eltérő nem lehet, mert az ügyvédi minőség egymagában a felek képviselői tanuzási kötelezettségének megállapításánál ismérvül nem szolgálhat. Ily körülmények között' czélszerúnek látszik az 1874 : XXXIV. t.-czikkben foglalt szabályt általánosítani s azt minden meghatalmazottra kiterjeszteni. Tanuzási kötelezettség terheli a 97. §. értelmében a kérvényezőket, a választás-védőket és a választásnál hivatalosan közreműködő közegeket, még pedig tekinget nélkül arra, vájjon a kérvény ellenük is intéztetett-e vagy sem. Ha az első helyen emiitett két csoportbeli személyek az okból, mert az eljárásban mint felek szerepelnek a tanuzási kötelezettség alól felmentetnének, az esetre a választási küzdelemben szereplő pártok mindegyike a fontos és a tényálladék megállapításánál nélkülözhetlen tanukat a kérvényezők vagy a választást védők között szerepeltetné s a legtöbb esetben ép ott, a hol a tényálladék megállapítása a tanubizonyitást tenné szükségessé, az lehetetlenné válnék. A fentjelzett czélszerűségi mozzanatnak érvényre jutása, a Curia előtti eljárás alapelveivel ellentétben nem áll. Kérvényezők és választást védők csak alaki értelemben vett felek, a kik nem saját jogukat érvényesitik ezen eljárásban, s a kiknek tanuzási kötelezettsége hasonló ahhoz, mely a bűnvádi eljárásban a sértett vagy károsult felet terheli, a hol azon érdek, mely a bűncselekmény megállapításához fűződik, sokkal inkább személyes irányzatú, mint az, mely a kérvényezők vagy a választás-védők tekintetében a kérdéses -választás fenn, vagy fenn nem tartására vonatkozólag fennáll. A 24. §. szerint a kérvény a választási eljárásban hivatalosan közreműködő személyek ellen is intézhető. Az illető közeg ez által ép oly kevéssé válik anyagi értelemben vett perféllé, mint maga a kérvényező. Midőn az érvénytelenségi okot megállapító tényálladék, az ily személy cselekvése vagy mulasztása, vagy pedig — mint a 3. §. 11. pontja esetében — ezen közeg intézkedése szükségszerűségének megállapítása is szóban forog, ezen közeg vallomása nélkül az eredmény megállapítása sok esetben lehetetlenné válnék. Vizsgálandó, vájjon azon okok, melyek ez egyének tanukép leendő kihallgatása ellen felhozhatók, elég nyomatékosak-e arra nézve, hogy a bíróság ezen fontos bizonyítási eszköz igénybevételétől elzárassék. Ezen tanuk mellőzésének indokát az képezheti, hogy a tanú saját cselekményének vagy mulasztásának megállapítása esetében büntető vagy fegyelmi úton felelősségre vonható. A mi a büntetőjogi következményeket illeti, ugy ezen közegek állása egyenlő minden más tanúéval, mert hisz a választásnál hivatalosan közreműködő közeget, ha tanukép hallgattatik ki, megilleti azon mentesség, mely a 95. §. a) pontjában foglaltatik. A fegyelmi következmények, a tanuzási kötelezettség alóli mentességi okként egyáltalán nem szerepelnek. Azt pedig, hogy az ez irányban felmerülő netáni érdekeltség a tanú szavahihetőségére mily befolyással bir, a bizonyítási eljárás ossz eredményének megállapításánál a bíróság szabadon mérlegeli. A tanuzási kötelezettséggel terhelt személyek körének meghatározásánál és a mentességi okok megállapításánál a választás törvényszerűségében rejlő közérdeknek túlsúlyt kellett