Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

50. szám. 419 Ha a büntető-bíróság megállapítja azon tényálladék fenforgását, melyhez a jelen törvényjavaslat a választás érvénytelenségét, mint következményt fűzi s ez a törvényszabta formák betartása mellett ítélet végett a Curia elé terjesztetik, a jogrend biztonságával s a büntető birói Ítéletbe helyezendő közbizalommal ellenkeznék, ha ezen tényálladék fenn, vagy fenn nem forgása, újólag bizonyítás tárgyává tétetnék. A büntető birói ítéletnek a polgári eljárásra s viszont az utóbbinak az előbbire valóbefolyása és e viszonynak szabályozásánál mérvadó elvek, lényegesen különbözők azoktól, melyek a fenforgó kérdésben követendők. A javaslat 85. §-ában foglalt szabály nem áll ellentétben sem a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerével, sem pedig azon elvvel, hogy a bíróság a hatáskörébe utalt ügyek tényálladékát függetlenül állapítja meg. Az előbbi csak akkor jogosult, ha a bizonyítási eszközök a két birói eljárásban természetükben és hatásukra nézve lényegesen különbözők. De ha az egyik eljárásban a tényállás megállapításának czéljából, a bíró számára több eszköz áll rendelkezésre, mint a másikban, ugy ez által fokoztatik azon valószínűség, hogy azon eljárás, mely a bizonyítás lehetőségének többletét foglalja magában, a valóságot inkább megközelíti, mint azon eljárás, mely azt nélkülözi. A Curia előtti eljárás nem ismeri a bizonyítékok kikutatásának azt a módját és oly terjedelmű jogát, mely a bűnvádi eljárásnak elengedhetlen feltétele. Ha immár mindkét eljárásban teljesen azonos tényálladékot tartunk szem előtt és az a büntető eljárásban jogerejü megállapítást lelt, a Curia előtti eljárásban a tényálladékhoz fűzött közjogi következmény, a fentjelzettek folytán igen gyakran megállapítást nem találhat. Mert ha pl. a büntetőtörvénykönyv 178. 185. vagy 186. §-aiban foglalt büntetendő cselekmény a büntető bíró által jogerejüJeg meg lett állapítva s ugyanezen cselekmény a kérvényben a javaslat 3. §-ának illető pontjai alapján érvénytelenségi okként felsoroltatnék s a Curia ítéletében csupán az okból nem nyerhetne megállapítást, mert meghatározott bizonyítékok alkalmazásba vehetők nem voltak, a jogérzületen oly sérelem ejtetnék, melyet megakadályozni, a törvényhozás feladatát képezi. A két eljárás közötti függetlenségnek a 85. §-ban foglalt megszorítása, kifogás tárgyává csak akkor volna tehető^ ha a tényálladék megállapításánál, illetve az abból levonandó következményeknél, eltérő jogi elvek szolgálnának alapul. De teljes azonosság forog fenn és a következmények megállapításának ketté választását, nem eljárási, hanem kizárólag közjogi szempontok' teszik szükségessé. A{ okirat általi bizonyítást a javaslatban szabályozni kellett s meghatározni az egyes okiratok bizonyító erejét, különös tekintettel azok vitássá vált tartalmára s magára a választási eljárásra. A választás alapjául szolgáló névjegyzéket a választók jogosultsága tekintetében oly okiratnak kell tekinteni, a mely ellenbizonyítás kizárásával teljes bizonyítékot képez. Ezen rendelkezés az 1874: XXXIII. t.-cz. 73. §-ának folyománya, melynek értelmében a névjegyzékben foglalt választók minden körülmények között szavazásra jogosultak. Az ily szavazat érvényessége, a jogosultság egyébkénti hiánya szempontjából a Curia előtti eljárásban vizsgálat tárgyává nem tehető s a választói névjegyzékek törvényszerűségét, a választás eredményének törvényszerűségével egybekapcsolni nem lehet. A 88. §. második bekezdése ezen elv alól nem kivételt állapit meg, hanem a netáni téves magyarázatok kizárása végett, megkülönbözteti a cselekvő és szenvedő választási képességet s az utóbbit, mint sok tekintetben a névjegyzéktől függetlent, bizonyithatás tárgyává teszi. 53*