Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

50. száni. 383 nerii lehetett; az utóbbit különösen az okból nem, mert a Vesztegetés fogalmát, a megvesztegetett személyt illetőleg, igen szűk térre szorítja és a vesztegetés czélját sem sorolja, föl megfelelően. A vesztegetés tényálladéka ennek folytán a büntető törvénykönyv 185. §-ának megfelelően volt átveendő és ugyancsak az elkövetési módozatok tekintetében alkalmazkodni kellett a büntető törvénykönyvhöz és a házszabályok idézett pontjától eltérően nemcsak a személyes vesztegetést érvénytelenségi okként elösmerni, hanem mindazon eseteket, a midőn a képviselő a cselekmény elkövetésében részes vagy annak elkövetésébe beleegyezett. Az ezen pontban felsorolt cselekmény, tekintet nélkül az eredményre gyakorolt hatásra, a választás érvénytelenségét vonja maga után. Ezen intézkedés indokolása kettős: egyrészt, mert a cselekmény olyan, a melynek elkövetése a büntető törvénykönyv 18S. §-a szerint a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését vonja maga után; másrészt pedig, hogy a cselekmény természete olyan, hogy annak elkövetője a képviselői állás betöltésére méltatlanná válik s ily értelemben érdemetlenségi okot képez. A részesség fogalma azonban nem öleli fel magába mindazon eseteket, a midőn a vesztegetési cselekmény olyannak tekintendő, mint a mely a képviselővel szemben beszámítás tárgyát képezheti. Ez okból különösen fel volt említendő azon eset, midőn a vesztegetést a képviselő beleegyezésével más valaki követte el. A javaslat 2. pontjában meghatározott vesztegetés, a választóknak anyagi eszközök igénybe vétele általi törvényellenes befolyásolását ki nem meríti. Kétségtelen, hogy a vesztegetés minden lehetséges elkövetési módját törvényben megállapítani eddigelé nem sikerült. De a törekvésnek — ezen nehézség daczára — oda kell irányulnia, hogy a legszembetűnőbb, külsőleg felismerhetővé váló és ezért bizonyítás tekintetében alkalmas esetek, mint érvénytelenségi okok törvénybe igtattassanak. A 3. pontban foglalt tényálladék a 2. pontban meghatározott vesztegetéstől egyrészt tárgyi tekintetben, másrészt pedig az elkövetés módjára nézve különbözik; mert mig a 2-ik pontban meghatározott vesztegetés egy még nem bírt előny adását vagy igéretét foglalja magában, addig ez esetben egy már birt előny elvonásával való fenyegetés forog fenn. A 4. pontban foglalt érvénytelenségi ok tényálladéka azonos a büntetötörvénykönyv 178. §-ában meghatározott vétséggel. Az &. pont az etetést és itatást mint érvénytelenségi okot állapítja meg és a büntetőtörvénykönyv 186. §-ában foglalt meghatározástól annyiban tér el, a mennyiben az elkövetés időpontját, mint a tényálladék egyik nélkülözhetlen elemét veszi fel. Az időpont megállapítása tekintetében különbség volt teendő az általános és az időközi választások között. Meg kellett állapítani ezen választások mindegyike tekintetében egy kétségtelenül felismerhető kezdő és végpontot. A kezdőpont szükségszerűleg változik, a végpont mindkét rendbeli választásnál azonos, t. i. a választási eljárás befejezése, mely időpont után a választók szabad elhatározásának törvényellenes befolyásolása kizártnak veendő. A választóknak szellemi eszközökkel való jogtalan befolyásolása az anyagi eszközökkel való befolyásolástól abban is különbözik, hogy megjelenési alakzatai változóbbak mint az előbbieké, hogy a tényálladéknak határozott alakban leendő megállapítása sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik és maga az elhatárolás, hol a szellemi eszközök foganatba vétele a jogosult befolyástól a jogtalanra megy át, a legnagyobb gondot és előrelátást kívánja meg. De a különbség a cselekmény által előidézni óhajtott czélzatban is nyilvánul, mert az