Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról
8*8 80. száni szervezeté, áz abba befolyó személyeket — akár anyagi, akár alaki szempontból — Csak mint feleket ismeri: a képviselőház - mint ilyen — a fél szerepkörét vállalná magára. E módozat azon ellenvetést keltené fel, hogy a biztosok kiküldésénél és azok működésénél pártpolitikai szempontok érvényesülnének, különben is az eljárásba csak annyiban folyhatnának be, a mennyiben vagy a kérvényezőkhöz, vagy a választást védőkhöz csatlakoznának Mert hármas szerepkör alapján az eljárást szervezni alig lehet. De eltekintve ezen perjogi nehézségektől : közjogi szempontok is ellenzik a közérdek képviseletének ily alapon való szervezését. A képviselőháznak azon jogköréből, mely öt önnön-összealakitása törvényszerűségének megállapítása tekintetében megilleti, a jelen javaslatban megállapított feltételek alatt egyes jogosítványok — időhatárhoz kötötten — a Curiára ruháztatnak át, A választási ügyekben való bíráskodás, nem képezi a Curiát megillető bírói hatalom folyományát, hanem külön átruházáson alapul. Ez átruházás mellett még fenmarad az az elv, mely az 1848 : V. törvényczikkelyben meg van állapítva. Ennek és a képviselőház egész alkotmányi állásának megfelelőbb hatáskör az, mely a képviselőházat nem a fél szerepével ruházza fel, mely a törvényesség kérdésében más fórum előtt keres orvoslást, hanem megadja a módot, hogy a midőn a közérdek megóvása szempontjából in subsidium szükséges, a javaslat 10. és 11. §-ai esetében önmaga dönt a törvényesség kérdésében. A közérdek képviselete szervezésének második módja az volna, hogy azzal a kormány, illetve annak azon hatóságai bízatnának meg, melyek az igazságügyi szervezetben, a bíróság előtti eljárásban a közérdek képviseletére egyátalán hivatvák. Azon okok közül, melyek e módozat elfogadását ellenzik, csak egyet emelek ki. Nem volna összeegyeztethető ezzel az az elv, hogy a választási vitás ügyek elintézésénél a kormány részvétele kizárassék. Nem marad tehát más hátra, mint azon módozat, mely a ház előtti eljárásban ma is el van fogadva, tudniillik: a választókra bizni azt, hogy a semmiségi okokat érvényesítsék. A bíróság számára azonban meg kellett óvni azt az állást, hogy a választás érvényessége felett itél, és nem szabad volt reá oly functiót ruházni, mely csak a választást támadó vagy védő közeget illeti meg. Az eljárásnak egyik elvét képezi, hogy annak megindítása a választók joga, a kik mint a közérdek képviselői lépnek fel. De a mily nagy közérdek, hogy a törvénybe ütköző választás, illetve annak, eredménye érvénytelenittessék, ép oly nagy ama közérdek is, hogy az egyszer ily úton megindított eljárás bírói ítélet által végelintézést nyerjen. E végett szükséges lett volna oly intézkedésekről gondoskodni, a melyek vagy lehetővé, teszik az eljárás folytatását a felek közreműködése nélkül, vagy pedig kényszereszközökkel kellett volna a feleket az eljárás folytatására szorítani, vagy végre ha ezen mód sem elegendő, a fél helyett oly közegről kellett volna gondoskodni, a mely a kérvényezők visszalépése esetében, mint a közérdek képviselője, az eljárást a bíróság előtt végig folytatja. A javaslat e módok egyikét sem fogadta el, részint a fenn elősorolt okokból, részint azért, mert a választást érvénytelenítő pert tisztán a nyomozási elv alapján szervezni nem akarta: hanem egy egészen más módhoz folyamodott. A mit a Curia előtti eljárás folyamán eljárási szabályokkal elérni nem lehetett, tudniillik a magánszemélyek működésének ellenőrzését s azt, hogy a bíróság előtt folyamatba tett eljárás végleg le is bonyolittassék: arról gondoskodik a javaslat, a képviselőház hatáskörének megszabása által. (Javaslat 10. és 11. §-ai.)
