Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
14 24. szám. NEGYEDIK FEJEZET. B.izonyitás. 53. §. Oly tényállításokat, melyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson, vagy a megkeresett biró előtt beismert, bizonyítani nem szükséges. 54. §. A beismerés hatályosságára nincsen befolyással, ha önálló, a beismert tényállítással nem ellenkező állitások vannak hozzákapcsolva. Mennyiben legyen valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek vagy tagadásnak tekintendő, az eset körülményei szerint a biró itéli meg. 55 §. A bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján itéli meg, hogy a perben tett beismerés visszavonás által mennyiben veszti el erejét. A beismerés erejét veszti, ha az ellenfél a visszavonásba beleegyezik. 56. §. Oly tényállításokat, melyeket a szóbeli tárgyalás folyamában a bíróság felhívására kifejezetten nem tagadnak és melyek valóságukkal össze nem férő előadás által közvetve tagadottaknak sem tekinthetők,, bizonyítani nem szükséges, hacsak a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja. A bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján belátása szerint itéli meg azt, hogy a félnek olyan nyilatkozata, mely szerint az ellenfél tényállításának valóságáról nincs tudomása, vagy arra nem emlékezik, tagadásnak tekinthető-e. 57. §. A bíróság előtt ismeretes köztudomású tényeket bizonyítani nem szükséges. Ugyanez áll azokra a tényekre nézve is, a melyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. 58. §. Más államban érvényes jogszabályok, ideértve a viszonosságra vonatkozó szabályokat is, továbbá a helyi különszerű szokások, valamint a helyhatósági szabályok csak akkor bizonyitandók, ha a bíróság nem ismeri azokat. A bíróság azonban a jogszabályok megismerése végett felhasználhat a felektől fel nem hozott forrásokat is és az e végre szükséges lépéseket hivatalból is megteheti. 59. § A biróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a jelen törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállításnak valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján itéli meg. Az okok, a melyek a biróság meggyőződését előidézték, úgyszintén a melyek miatt a biróság valamely bizonyítást elégtelennek tartott, vagy a fél ajánlotta bizonyítást mellőzendőnek ítélte, az ítéletben tüzetesen előadandók. A bizonyítási teher szabályait, valamint a jogszabályokat, melyek szerint valamely ténykörülmény egyáltalán, vagy az ellenkező bebizonyításáig valónak tartandó; úgyszintén a törvényes vélelmeket a jelen §. rendelkezése nem érinti.