Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-27. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1892. évi állam költségvetésről

132 27, szám. Felemlitendó'nek tartjuk végül a kiadások közt azt, hogy 7,531.000 frt van — elszórtan *— a költségvetésben adósságtörlesztésre felvéve; a mi az egyensúly szilárd alapja és fentartása mellett, bizonyára egyik jele — most már csakis a rendes bevételekből eszközöltetvén a törlesztés — pénzügyeink kedvező fejlődésének. A bevételek előirányzatára nézve csak azon megjegyzéssel akarjuk fentebb előrebocsátott észrevételünket — azok előirányzati alapjára nézve — kiegészíteni, hogy főleg az egyenes adóknál, fogyasztási adóknál, italraérési jövedéknél és dohány be vételnél az előirányzat ugy van készítve, hogy azt több millióval haladhatja meg a valószínű eredmény. Ez előirányzati módnak most két előnye van. Az egyik az, hogy némely adónem (pl. bor-, petróleum adó) és az italmérési jövedék — az utóbbi a kizárólagos jog megszűnésével — csökkenésnek van (változott viszonyok folytán) alávetve; tehát nem tekinthetők magasabb arányban, mint a hogy előirányozva vannak, állandó és biztos 'jövedelemnek és kár lenne egy-két év kivételes kedvező eredményét állandó bevételnek tüntetni fel. Másik ok az, hogy ha 1892-ben e kedvezőbb eredmény megmarad is, illetőleg be is áll; ez ép ugy, mint a kiadások némelyikénél esetleg eszközölhető megtakarítások, nagyon czélszertíen fogják nevelni a pénztári készleteket, melyek egy részének, az államadóssági conversiókkal elért eredménynyel együtt, rendeltetése a valuta rendezésének előmozdítása. Azt hiszszük, hogy ily módon kettős czélt érünk el; megóvjuk a jövendőt a fedezet tekintetében a csalódástól és előmozdítjuk a valutarendezésnek rendes forrásokból való lehetővé tételét. A nagy pénztári készletek tartását és szaporítását csak ez a körülmény igazolja. "Nem'tagadjuk, hogy államháztartásunk alapjaiban: az egyenes és fogyasztási adókban ép úgy, mint az illetékügyben, a reform szüksége nagyon érezhető. Mert az egyenletes és arányos teherviselés most még egyáltalában biztosítva nincs; a kivetésnél és kezelésnél sok hátrány és aránytalan megterheltetés fordul elő. Tehát első sorban nem is pénzügyi, de az adózók jogos érdeke szempontjából elkerülhetetlen a reform, a mint ezt a kormány is a legfelsőbb trónbeszédben kilátásba helyezte. De ha nem is lehet czél ennél az állami jövedelmek mesterséges fokozása, hanem a meglevő terhek igazságosabb felosztása; mégis még az államháztartás szempontjából is nagyon fontos és hasznos az ily reform ; mert az állami jövedelmeket szélesebb, biztosabb és jobban kezelhető alapokra fekteti. Minden tekintetben tehát sürgetnünk kell azt. Másfelől az állami jövedelmeknek természetes fejlődését nagy mértékben mozdítja elő: a czélszerű közigazgatási, igazságügyi és közgazdasági politika, illetőleg reform; mert az erŐpazarlást akadályozza meg és az erőfejlesztést mozdítja elő. Azonban ezen reformok egyúttal jelentékenyen nagyobb kiadásokat is okoznak, tehát nagyobb mértékben veszik igénybe az államháztartás segélyforrásait; ezért kell e kölcsönösen összeható tényezők kezelését, fejlesztését, összhangját higgadtan és tervszerűen beosztani, illetőleg kellően megválasztani és biztosítani, hogy sem a reformok halasztást vagy fenakadást, sem az államháztartás egyensúlya megzavarást egyátalában ne szenvedjenek. Az 1892. évi állami költségvetés alapjaiban és beosztásában ez igényeknek megfelel és a jövő kedvezőbb actióját ez irányban is előkészíti és ezért — a megelőző képviselőház pénz • ügyi bizottságának magunkévá tett részletes jelentéseivel kapcsolatosan — tisztelettel ajánljuk azt általánosságban, elfogadásra. Az előirányzaton eszközölt módosításainkat és az 1892. évi költségvetés mérlegét feltüntető táblázatot tisztelettel mellékeljük. Kelt Budapesten, 1892. évi márczius hó 10-én. Wahrmann Mór s. k., Hegedűs Sándor s. k., a pénzügyi hüottság elnöke. a pénzügyi bizottság előadója.