Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
102 24. szám. előadottakat még nem tekinti irányadóknak. Ehhez járul, hogy a referálás nem is mindig a legalkalmasabb módja a bíróság előzetes tájékoztatásának; lehet, hogy in concreto czélszerübb, ha az acták előzetesen a bíróság összes tagjainál köröztetnek, mig más esetekben teljesen elegendő, ha az iratokat csak az elnök nézi át előre. A javaslat ezen itt csupán vázolt okokból megelégszik azzal, hogy a bíróságnak az előzetes infoímatióra, mely már csak a tárgyalás kellő vezetése végett is felette kívánatos, módot nyújt. Ennyire azonban elmegy és szükségesnek is tartja elmenni. Azt mondják ugyan, hogy a szóbeli tárgyalás kevesebb érdekkel bír a bíróságra nézve és kevésbé informálja a bíróságot, ha az az ügyet az iratokból már ismeri, mintha azt a szóbeli tárgyalás alkalmával hallja először. Azonban ez ellen joggal hozatott fel, hogy nem az a döntő, hogy a biró a szóbeli tárgyalás által, hanem az, hogy a szóbeli tárgyalás után lesz-e jobban informálva. Veszélyt látnak továbbá némelyek a javaslat által elfogadott rendszerben a szóbeliségre nézve azért, mert az ügyvédek, tekintettel arra, hogy a bíróság az ügyet már úgyis ismeri, előadásaikat akként fogják berendezni, hogy abból az, ki az iratokat még nem olvasta, nem szerezhet elég informatiót. Ily előzetesen nem tájékozott személy pedig rendszerint a harmadik biró, ki az ülésben az elnök és a referens mellett részt vesz, és ki ennek folytán működésében meg van bénítva. Hogy mennyire alapos az a jövendölés, hogy a szóbeliség a javaslat rendszere mellett háttérbe fog szorulni, azt előre biztosan nem lehet meghatározni. Annyi azonban bizonyos, hogy bonyolódottabb ügyekben a társas biróság a szóbeliségnek bármely nálunk elfogadható rendszere szerint sem nélkülözhetné jómódjával az iratokat. A javaslat rendszerével szemben némelyek által védett franczia rendszer szerint a biróság bonyolódottabb ügyekben az iratokat a szóbeli tárgyalás után követeli be a felektől. Ezt a javaslat, legalább nálunk, még veszélyesebbnek tartja a szóbeliségre, mint az elfogadott módozatot. Az Írásbeliséghez szokott birák és ügyvédek pillanatnyi kényelmük szempontjából és az érdemleges munka elhalasztásának természetes hajlama által is ösztönözve, meglehet, hogy nagyon is gyakran folyamodnának az u. n. deliberéhez és terelnék az ügyet a szóbeliségről az Írásbeliségre, mintegy a rendes eljárás medrébe és helyeznék át az informatió súlypontjait a tárgyalási teremből a zárt ülési terembe. A javaslat 136. §-a az előkészítő irat közlését felette egyszerűsíti. Ez már csak azért is t lehetséges, mert a felekre a közlés elmulasztatásából sem származik érdemleges hátrány. A 138. §., a mely a tárgyalás vezetésére nézve a társasbiróságnál szükséges kiegészítő szabályokat tartalmazza, különös indokolásra nem szorul. A 139. §. arról az esetről intézkedik, ha a felebbezés alaki előfeltételeinek hiánya csak a szóbeli tárgyalásnál tűnnék ki. A §. szándékosan nem rendeli el, hogy a felebbezés akkor is visszautasítandó, ha annak valamely a 127. § ban emiitett lényeges kelléke hiányzik, mert abból indul ki, hogy midőn az ügy már szóbeli tárgyalásra került, a hiányok pótlását megtiltani, merő formalismus volna. A 140. §. rész- vagy kiegészítő ítélet esetében az ítélet több részének együttes felülvizsgálását kívánja előmozdítani és ez által az egymással összefüggő kérdések eltérő eldöntését elkerülni. E szabályozás czélszerűbbnek mutatkozik, mint ha részitélet esetében a felebbezési határidő az ügy végelintézésétől számíttatnék, mert az itt elfogadott szabályozás a részitélet jogerőre emelkedését nem akadályozza. A §. utolsó pontja megegyezik az eddigi joggal. A felebbezési tárgyalás kezdetén meg kell adni annak tárgyát és irányát, ,ez indokolja a 141. §-t. 138. §. 139. §. 140. §. 141. §.
