Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-5. Törvényjavaslat, a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanitók (tanitónők) fizetésének rendezéséről

158 5. szám. méltányos is, hogy azon rendelkezés, mely az állami- és államilag segélyezett községi iskolák tanitóira nézve fennáll, a korpótlék kötelező kiszolgáltatásának kimondása mellett, a többi néptanítókra is kiterjesztessék, fenhagyatván, hogy egyes iskola-fentartók tanítóikat az állami szabványokban megállapított módozatnál nagyobb kedvezményekkel járó korpótlékban részesíthessék. A korpótlékra vonatkozólag 1880. évi deczember hó 15-én 32.944. szám alatt kelt vallásos közoktatásügyi magyar királyi ministeri rendelettel kiadott szabályrendelet főbb intézkedéseit az alábbiakban jelzem: A korpótlék minden ötödik évi szolgálat után válik esedékessé, végleges minőségben alkalmazott és tanképesitéssel biró tanítók száraára. A korpótlék 30 szolgálati évig bezárólag, öt évről — öt évre állapittatik meg és a törzsfizetésnek 10 százalékát teszi. E pótlék megállapításánál azonban csak az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk 142. §-ában legkevesebbül meghatározott fizetés szolgál alapul, vagyis elemi iskolai rendes tanítókra nézve 300 frt. A magasabb fizetéseknél a többlet az ötödéves pótlékba betudatik mindaddig, mig idő multán a korpótlék összege a fizetési többletet meg nem haladja. — Ennek bekövetkeztével a további korpótlék teljes összegekben szolgáltatik ki. A 2. §. 2-ik bekezdésének rendelkezését azon körülmény parancsolja, hogy ha a korpótlékok a szolgálati évekre visszamenőleg állapíttatnának meg, az erre szükséges fedezet túlságos nagy terhet képezne. A tanítók egyébiránt, a kiknek egy része eddig 300 frtnál is kisebb fizetésre volt utalva és a mellett korpótlékra egyáltalán nem számíthattak, megélhetés tekintetében hasonlithatlanul jobb viszonyok közé jutnak, a midőn ezentúlra a 300 frt törzsfizetésen fölül még ennek 30 évig terjedő és quinquenniumok szerint 30 frtjáyal fokozódó emelkedése is biztosíttatik számukra. — A visszamenő számítást különben a tanítói nyugdíj-intézmény, illetőleg a nyugdíj-alap sem engedi meg, minthogy ezen alap mathematikai mérlege ezen eshetőséget nem öleli fel. A korpótlék megállapítása nemcsak a minimumon alul álló fizetéssel ellátott tanitókra kiterjedő jótétemény, hanem általánosabban kihat a tanítóság nagyobb tömegére is és e törvényjavaslattal czélzott intézkedésnek ezen része úgyszólván az összes tanítóság helyzetének javítását tűzi ki és fogja eredményezni. A korpótlék megállapítása 30 évi szolgálat után 180 frtnyi fizetésjavitást jelent, a mi jelentékenyen több, mintha a fizetési minimum 400 frtra emeltetett volna korpótlék kötelező megállapítása nélkül. Annak feltüntetésére, hogy a korpótlék mily szélesen kihat a tanitók anyagi helyzetének javítására, kimutatni kivánom, hogy azon tanitók közül, a kik eddig korpótlékban nem részesültek, de a fent hivatkozott szabályzat szerint ezután részesülni fognak, a következő létszám van érdekelve: Az első öt év leteltével korpótlékot kap 7.078 tanitó, tiz év múlva 8.146, tizenöt év múlva 8.826, húsz év múlva 10.154, huszonöt év múlva 10.908, harmincz év múlva 11.545. Tehát az összes elemi tanítóságnak több mint fele van érdekelve a korpótlék jótéteménye által. Nem tartom érdektelennek részletesebben is megvilágítani azt az előnyös változást, a mit a jelen törvényjavaslat — a mostani állapottal szemben — eredményezni fog ugy a tanitók megélhetési viszonyaiban, valamint a népoktatás állapotában. E czélból ismét a statisztikai adatokat szólaltatom meg. A 300 frton aluli illetménynyel összekötött tanitói állomások közt az alábbi fizetési fokozatok mutatkoznak : Olyan állomás, melynek illetménye 50 frtig sem terjed, 173 létezik. 50-től 100 frtig terjedő fizetéssel van ellátva 449 állomás.