Képviselőházi irományok, 1887. XXXIII. kötet • 1227-1242. sz.
Irományszámok - 1887-1232. A közoktatásügyi bizottság jelentése, "a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó-intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában" benyujtott törvényjavaslatról
88 1232. szám. szakértöíeg megejtett kiszámítások eredményéhez képest, vagyoni állagának megtámadása nélkül fogja fedezhetni az érdekelteknek jelen törvényjavaslat határozmányai alapján tetemesen fokozódott végellátási és segélyezési illetményeit, — egyúttal azonban abbeli reményének is óhajtott kifejezést adni, miszerint tekintve az alap mathematikai mérlegének jelen állapotából kite'sző vagyongyarapodásra, mi 10 év- leforgása után minden valószínűség szerint oly tekintélyes tökére enged következtetni, mely a rokkantak számának és nagyobb halálozás esetén az özvegyi segély és árvák gyámpénzének rendkivüli hullámzásai esetében is képes leend kamatjaival a kiadásokat ellensúlyozni, a jelen törvényjavaslat egyik szakaszának megfelelőleg 10 év múlva újabban összeállítandó mathematikai mérleg kedvező voltához képest lehetséges leend: vagy a nyugdíjilletmények felemelése vagy a hozzájárulás mérvének leszállítása, vagy esetleg a szolgálati időnek leszállítása is. Különösen kiemelendőnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat rendelkezései értelmében a nőtanitó megfelelőleg a hozzájárulási arány egyenlőségének a férfitanitóval egyenlő jogokban részesül, hogy saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra vagy végkielégítésre az esetben is tarthat igényt, ha férje még életben van, vagy férje után külön ellátást élvez, végre hogy a teljesen szülőtlen és vagyontalan árvák eltartásuk és felneveltetésükre még a legkedvezőbb esetben is elégtelen gyámpénzük fejében ezentúl az orsz. nyugdíj- és gyámalap rendkivüli jövedelmei és előre nem látott bevételeiből létesítendő és fentartandó árvaházakban fognak neveltetni, mely utóbbi kilátásba vett rendszabály alkalmas lévén arra, hogy nem csekély számú existentiát óvjon meg az elzüllés veszélyétől, ugy philantropieus, mint társadalmi politikai szempontból kiváló méltánylást érdemlő. Ezek után tisztelettel ajánlván a törvényjavaslatnak általánosságban! elfogadását, mielőtt a részletekre áttérnénk, még csak hangsúlyozni kívánjuk, hogy örvendetes megnyugvással vettük a vallás- és közoktatásügyi ministernek már a közoktatás állapotáról szóló utolsó jelentésében is megtett, a bizottság előtt legújabban ismételt ama nyilatkozatát, mely szerint a tanítói fizetések rendezését tárgyazó törvényjavaslatot legközelebb a törvényhozás elejébe terjeszteni szándékozik. Meggyőződésünk szerint nem szenved kétséget, hogy az ez által kezdeményezendő nagy jelentőségű reform, egybevetve a jelen törvényjavaslattal contemplált tanítói nyugdíjügy-rendezéssel, valamint a felekezeti és községi középiskolai tanárok nyugdíjügyének szintén nem távol jövőben kilátásba vett törvény utjáni szabályozásával kiválóan hivatva leend arra, hogy országos tanügyünk a kor követelményeihez képesti tovább-fejlődésének hathatós tényezőjévé váljék. Illetve a részleteket a czímnek. úgysziutén az 1. §. változás nélküli elfogadását ajánlván, ez után oly czélból, hogy a törvényjavaslat azon intentiója, mely szerint a rendes nyugdíjjal való távozás ezentúl többé nem tehető függővé a 65 éves kor betöltésétől, félre nem magyarázható érvényre jusson, az 1875: XXXII. t.-ez. 7. §-ának a hatályon kívül helyezendők közé felvétele mellett egy ríj 2. §. beillesztését hozzuk javaslatba a következő szövegezéssel: 2. §. »Életük végéig élvezendő rendes nyugdíjjal távozhatnak állomásukról: 1. azok, kik az 1875: XXXII. t.-cz., úgyszintén a törvényjavaslat 1. §-ában elősorolt intézetek valamelyikében legalább 40 beszámítható éven át szolgáltak, mint alkalmazott segéd- vagg rendes tanitbk; 2. azok, kik legkevesebb 10 beszámítható évig szolgáltak ugyanoly intézetben, mint segédvagy rendes tanitók, ha valamely önvétkök vagy hibijok nélkül származott testi vagy lelki fogyatkozás miatt tanítói kötelességeiknek teljesítésére véglegesen képtelenekké váltak«. Az előbb 2., most már 3-ik §-nál méltányosnak tartván az 50 forintonkinti kikerekitésliek 10 forintonkintire leszállítását, az első bekezdés ezen szavait: »s 50 forintonként kikerekítette kihagyatni, ellenben a bekezdés végén a »jár« szó után új pontként a következőket javasoljuk beiktatni:
