Képviselőházi irományok, 1887. XXXIII. kötet • 1227-1242. sz.

Irományszámok - 1887-1228. Törvényjavaslat, a német birodalommal a szabadalmi, mustra- és védjegy-oltalom tárgyában 1891. évi deczember hó 6-án kötött egyezmény beczikkelyezéséről

1228. szám. 39 Németoszág uj védjegytörvényt készítvén elő, miután abban az úgynevezett eszményi jegyeket azaz bizonyos árú elnevezésére választott különleges szavakat kivan engedélyezni, azok számára már most biztositani kívánta az idézett 6. czikkben körülírt oltalmat azon esetre is, ha azok a másik fél törvénye szerint mint pusztán szavakból állók, védelemben különben nem részesittetnének. A 7-ik czikk kivált az osztrák kaszagyárosok érdekében vétetett fel az egyezménybe. Ezen régi, ipartársulatokként szövetkezett gyárosok ugyanis már a múlt század óta bizonyos védjegyeket szoktak használni, melyeket az illető iparosok Németországban midőn 1875. évi október 1-én a védjegytörvény életbe lépett, kellő formában be is jegyeztettek. Minthogy azonban azon németországi gyárosok, kik ezt megelőzőleg e jegyeket évtizedek óta utánozták azt állították, hogy e jegyek közhasználat folytán szabadon használható jegyekké váltak, az e tekintetben folytatott bitorlási perek nem mindig az eredetileg jogosított osztrák gyárosok javára döntettek el. Ezen visszásság orvoslására és a jogviszony helyes felderítésére szolgáland az egyezményének ezen czikke. A 8-ik czikk a fennálló államszerződésekben eddig még elő nem forduló rendelkezést tartalmaz, mely közgazdászati érdekeinket mélyen sértő, még sohasem érintett visszaélések orvoslására van irányozva. Huzamosabb idő óta termelőink és kereskedőink, jelesen bortermelőink panaszkodnak a miatt, hogy Németországban a legsilányabb utánzások magyar borok czége alatt árusittatnak, hogy »tokaji aszú«, »magyar gyógyborok« és hasonló valótlan elnevezés alatt hamisítványok bocsáttatnak oly árért forgalomba, melyért azok a magyar termelési helyen sohasem szerezhetők meg, sőt hogy azóta, mióta a magyar országos központi minta pincze a magyar borfajokat Németországban az őt illető magyarországi czímerrel ellátva terjeszti, a hamisítók még a magyarországi czímert is jogosulatlanul a közönség megtévesztése czéljából alkalmazzák és hogy az e tekintetben a hatóságoknál tett lépések sem vezettek kellő eredményre. Midőn tehát a német birodalom kormányával a kölcsönös kereskedelmi viszonyok rendezése kilátásba helyeztetett, felhasználtam az alkalmat annak kieszközlésére, hogy a német birodalom részéről is tétessenek hathatós intézkedések oly árúk eladása és árúba bocsátása ellen, melyek a származás megjelölése végett bizonyos helyek és kerületek nevével vagy czímerével a kereskedelem és forgalomban való megtévesztés czéljából vannak ellátva, úgy a mint ily intézkedés nálunk az 1884: XVII. t.-cz. 58. §-ában már is benfoglaltatik és szigorú büntetések alkalmazása mellett végre is haj tátik. Ezen kívánságunkat az egyezmény 8. czikke teljesiti és a német kormány nemcsak arra kötelezte magát, hogy ily tilalmi rendszabályokat életbe fog léptetni, hanem ennek kifolyásaként arra is, hogy a tilalmat megszegő kereskedők és iparosok megbüntettessenek. Érvényesítettük továbbá e részben azt a kívánságunkat is, hogy ez a megtorló eljárás a kormány megkeresése nyomán isiegyen megindítandó. A 9. czikk a mustrák, minták és védjegyeknek az osztrák-magyar monarchiában leendő bejelentését közjogi viszonyoknak megfelelőleg szabályozza. Azon körülmény pedig, hogy a német birodalomra nézve a bejelentés helye nem jelöltetik ki, onnan ered, hogy Németország épen jelenleg egy új védjegytörvény alkotását helyezi kilátásba, melyben a bejelentési helyek újból lesznek szabályozandók és ezért a német kormány nem akart ezen új törvénynek a jelen egyezményben praejudicálni. Különben az egyezmény hatályba lépte a kereskedelmi szerződés hatályba léptével egy és ugyanazon napra* tétetett, mely intézkedés bővebb indokolásra nem szorul. Mindezek után van szerencsém a t. képviselőházat kérni, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1891. deczember hó 7-én. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi vn, kir. ininister.