Képviselőházi irományok, 1887. XXX. kötet • 1172-1198. sz.

Irományszámok - 1887-1184. A kereskedelemügyi m. kir. miniser jelentése, az országgyüléshez, a Lőcsevölgyi helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről

84 1184. szám. 12. §. A menet- és szállítási díjak az engedélyezett vasút számára a következőleg szabatnak meg: a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenként a magasabb osztályban 5 kr., az alsóbb osztályban pedig 3 kr. szedhető be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az elsőrangú vasutakon használatban levő Il-od osztályú illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban száilitandók. A mennyiben engedélyesek három kocsiosztályt rendeznének be, a közbeneső osztályért, személy- és kilométerenként 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Utipodgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 klgr.-nyi súly tételekre fölfelé kikerekíthetek, 10 klg. — és kilométerenként 040 krnyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Utipodgyásznál szabadsúly nem követelhető. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. darabárú osztályban 0 90 kr., a II. mérsékelt darabárú osztályban 0'60 kr., és a terjedelmes árúk után Ho kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb 0-50 kr. díjtétel mellett szállítandó. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabáru osztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjaira nézve a magy. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 6-ik §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7%-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek az engedélyesek meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyesek a vasút üzletét mindenkor olykép fogják vezetni, hogy díjszabási intézkedéseik a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezik magukat engedélyesek: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyeznek, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogják, ha ezek saját vonalukon legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy külföldi czikkre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fognak engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló czikk után valamely közelebb fekvő állomásnál szednek; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fognak engedélyezni; 4. hogy a m. kir. államvasutak személydíjszabási rendszeréhez, saját vonalukat illetőleg — a saját állomások közötti forgalom kivételével — csatlakozni fognak.