Képviselőházi irományok, 1887. XXX. kötet • 1172-1198. sz.

Irományszámok - 1887-1188. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1890-ik évi állami zárszámadás és az aldunai Vaskapu-szabályozási előmunkálatok költségeiről szóló 1890. évi zárszámadás megvizsgálása tárgyában

356 1188. szám. a ménesbirtok által termelt összes répamennyiséget métermázsánkint 70 kr. ár lefizetése mellett átvenni; fedezni a kölcsöntőke kamatait; a gyárak építésére fordított tőkét évenkint 2%>-nak megfelelő összeggel törleszteni; a gyárak felszerelésére és berendezésére fordított tőkét és annak kamatjait 10 év lefolyása alatt teljesen törlesztem és fizetni; a vállalkozó rendelkezésére bocsátott lakásért évi 600 frtot fizetni. Az emiitett 250.000 frt kölcsöntőkét a ménesbirtok igazgatósága v?szi kezéhez és gondoskodik, hogy az a kijelölt czélra fordittassék. A szeszgyárak és hozzátartozóik a ménesbirtok tulajdonát képezik. > Ezen szerződés alapjául 10.000 hl. %-nak megfelelő 26 frt nyers szesz ár helyt Mezőhegyesen számíttatott, tehát 260.000 frt évi bevétel reméltetett, a miből az összes szerződésben kikötött kiadások fedezése után a vállalkozó részére évi 3.000 forint átalány helyeztetett kilátásba. A beállott kedvezőtlen szesz-árviszonyok következtében a remélt 26 frtos nyers szeszár annyira leszállott, hogy csakis a finomított szeszét lehetett 25 frt 50 kr., — 25 frt 75 kron értékesíteni. Ily viszonyok között a vállalkozó főleg azon kötelezettségét nagy kára nélkül nem teljesíthette, hogy a termelt répamennyiség métermázsáját 70 kr. ár mellett veszi át. Kénytelenné vált a ménesbirtok tehát azon átvételi árral megelégedni, a mi az összes költségek fedezése után fenmarad. Ennek daczára a helyzet a vállalkozóra nézve tarthatatlanná vált. Mivel a szerződésben ki volt kötve, hogy az első 3 év letelte után méltányos indokok alapján bármelyik fél azt felmondhatja; a vállalkozó felmondása ennélfogva elfogadtatott és igy vele az összeköttetés megszakadt. A bérlet tartama alatt a ménesgazdaság néhány tisztviselője a szeszgyártás módját elsajátítván, ennek folytán az üzem a vállalkozó távozta után sem szakadt meg. Daczára, hogy a házi kezelés idején se lehetett a répa métermázsáját 70 kr. ár mellett értékesíteni, mégis más terményekkel szemben annak termelése előnyt mutatott fel. Az állam és az emiitett pénzintézet között keletkezett szavatossági viszonyon természetes, hogy a vállalkozó távozása mit se változtatott; de mivel a vállalkozó a bankkal oly bizományi üzletet is kötött, hogy a termelt szesz eladását a bank közvetíti az eladási ár 178%-ának ügynöki díj czímén való kikötése mellett, az ügynöki díj felszámítására 250.000 forint évi eladási ár mint minimum állapíttatok meg oly módon, hogy az összes termelés nem is érné el azt; az ügynöki díj mégis az egész minimumtól fizetendő. Ily körülmények között előnyösebbnek látszott a szeszégetést a répaczukorgyártással helyettesíteni, beszüntetve egyelőre a szeszgyártást. Az állam és bank közötti viszony a földművelésügyi és pénzügyministerium együttes eljárása által lebonyolittatott, mely körülményt a pénzügyminister a következőkben a képviselőház elé terjesztette: »A 75. tétel szerint a Mezőhegyesen felállított szeszgyárak építési költségeiből fenmaradt tartozások kiegyenlítésére előirányzat nélküli kiadásként 145.770 írt 50 kr. utalványoztatott ki. Ugyanis a mezőhegyesi ménesbirtokon 1884. évben és a következő évek folyamán létesített összesen hét répaszeszgyár üzembe állítása czéljából a ménesbirtok szavatossága mellett a gyári vállalkozó által a magyar leszámítoló és pénzváltó banktól 250.000 frtnyi kölcsön.vétetett fel, időközben a váratlanul mélyre szállott szeszárakból kifolyó kedvezőtlen üzle* viszonyok a vállalkozónak e vállalatától való visszalépését tették elkerülhetlenné, minél-