Képviselőházi irományok, 1887. XXX. kötet • 1172-1198. sz.

Irományszámok - 1887-1186. Törvényjavaslat, az1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállitásról

1186. szám. 101 A kormány fentvázolt álláspontjából következik, hogy azon eszmét, mely szerint 1895 ben nemzetközi vagy úgynevezett világkiállítás rendeztessék, nem tette magáévá és azt ezúttal elfogadásra nem is ajánlhatja. A nemzetközi kiállítások, melyek az egyes nemzetek által rendezve, elég sűrűn következnek egymásután, ma már nem annyira kiállítások, mint inkább nagy vásárok. A luxus és a gazdagság oly mérvet öltenek ezek rendezésénél, az igények az ily kiállításokkal szemben ma már oly nagyok, hogy mindezeknek kielégítése rendkívüli anyagi eszközöknek alkalmazását teszi szükségessé, feltéve természetesen, hogy nem valami közepes, hanem igazában nagyszabású kiállításról lenne csak szó. Ezek az okok lényeges befolyást gyakorolhatnak arra, hogy nagy, az ipari haladásban messze felettünk álló nemzetek egynémelyike sem rendezett eddig ily kiállítást, melynél a fólsiker vagy épen a sikertelenség első sorban a rendező nemzetet sújtja. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon, a kiállítások ujabbi történetéből merített tapasztalást sem, hogy a világkiállítások a rendezésükkel egybekötött nagy költségeknél fogva majdnem mindenütt oly pénzügyi nehézségekkel jártak, s az illető állam, város vagy a társadalom részéről oly megfeszített anyagi áldozatokat követeltek és követelnek, melyek nem állanak arányban a kiállítás által elérni czélzott eredményekkel, különösen most, midőn a legutóbbi nagy kiállítások után az igények már annyira fokoztattak, hogy kisebbszerü keretben azok nem elégíthetők ki s a czél sem lenne elérve. Nem lehet szégyen annak a beismerése, hogy egy ily nemzetközi kiállításnak sajátunkból való rendezésére különböző okoknál fogva mi még nem vagyunk elég erősek. Hogy pedig épen a millennium ünnepélyességei közé, ha meg is volna a többi feltétel, idegen tőke segélye vegyüljön, az nem leket sem kívánatos, sem indokolt. De másfelől aggályossá teszi az ily kiállítást, illetve annak tervezését azon körülmény is, hogy annak sikerét biztosítani a fenforgó körülmények között senki sem képes. Egy országos nemzeti kiállításnak megvan a maga határozott kerete, melynek kitöltése fáradsággal járó, de mindenesetre sikerrel biztató teendő és a mely mégis elég nagy arra, hogy a külföld érdeklődését — s bizonyára elismerését és rokonszenvét is felköltse irányunkban. És az ily kiállítás sikerültének megítélése is akár a millennium szempontjából, akár egy országos nemzeti kiállítás szempontjából egészen más— mérsékeltebb tekintetek alá esik; holott egy nemzetközi világkiállítás sikere jelentékeny részben idegen tényezőktől függ. Annak megítélése a millennium ünnepségétől különválni fog és ha ez a kiállítás nem fogna megfelelni azon fokozott igényeknek, melyeket nem mi, hanem az egész művelt világ támaszt, akkor a millennium megünneplése oly csorbát szenvedne, hogy azt helyrehozni egyhamar nem lennénk képesek. ílyféle koczkázatnak soha sem szabad a nemzetet kitenni, legkevésbbé akkor, midőn nemzeti ünnepet ül. A fentebb kifejtettek értelmében van szerkesztve a t. Ház elé terjesztett törvényjavaslat, melynek czélja, hogy a {örvényhozás által már most megállapittassék, miszerint 1895-ben — mint a magyar állam megalapításának és fennállásának ezeredik évében — az ország fővárosában országos nemzeti kiállítás tartassák, s hogy az, — mint a javaslat 2. §-ában jelezve van, — az illetékes ministerek és egyéb szakkörök közreműködésével a kereskedelemügyi minister által rendeztessék. Azt hiszem, szükségtelen részletesebben bizonyítanom, miszerint e tekintetben a kormány irányadása nemcsak nem mellőzhető, hanem szükséges is s hogy csakis a kormány vezetése alatt lehet az ország minden mérvadó tényezőjének hathatós közreműködését és részvételét biztosítani és minden erőt a kitűzött nagy közérdekű czél felé való munkálkodásra összegyűjteni.