Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

78 1146. szám. A 8$. §. a közokiratok azon körének bizonyító erejét határozza meg, melyek hatósági avagy birói intézkedést, vagy rendelkezést tartalmaznak és ezekre nézve az ellenbizonyítást kizárja. Ettől független annak birói megállapítása, vájjon a közokiratban foglalt rendelkezés a kiállító hatóság hatáskörébe esik-e s az az erre nézve törvényesen előirt alaki kellékekkel bir-e? A közokiratok harmadik csoportját az 1874: XXXIII. t.-cz. értelmében a választási eljárás folyamata alatt vezetendő okiratok képezik. Ezek vagy a választásnál hivatalosan közreműködő közegek intézkedéseit és rendelkezéseit, vagy pedig az előttük, mint hivatalos közegek előtt tett nyilatkozatokat tartalmazzák. Az elsők tekintetében ezen okiratok bizonyító ereje a 90. §-ban nyert szabályozást, az utóbbiak tekintetében bizonyítják, hogy a nyilatkozat a megnevezett választótól ered. Ezen közokiratokkal szemben, a tartalom valótlanságának bizonyítását, teljesen függetlenül a valótlan tanúsítványban rejlő büntetendő cselekménytől, — ezen eljárás folyamán meg kellett engedni. A 89. és 90. §-okban felsorolt közokiratoktól meg kellett különböztetni azon közokiratokat, melyek sem intézkedést nem tartalmaznak, sem pedig a választási eljárás folyamán s annak tanúsítása czéljából felvéve nem lettek. Ezen utóbbiak bizonyító erejének meghatározását, nemkülönben a magánokiratokét a bíróság szabad belátására kellett bizni. A tanubizonyitásra vonatkozó szabályok a javaslatba kimerítően voltak foglalandók, mert a bűnvádi eljárás szabályai ez iránt hézagosak és a jelen eljárásban azoktól lényeges eltérések váltak szükségessé. Az eljárásnak gyors lefolyása, a külföldön tartózkodó tanuk kihallgatásának mellőzését teszi szükségessé. A fél által kijelölt lakhelyen fel nem található tanuk tekintetében, a tanú tartózkodási helyének hivatalos utón való kinyomozása s a felet terhelő ezen kötelezettségnek a bíróságra való átruházása, egyrészt ezen eljárás alapelveivel ellenkeznék, másrészt az eljárás befejezésének nagymérvű késleltetését vonná maga után, mert nem létező és fel nem található tanúk megnevezését eredményezné. A bizonyíték beszerzésének kötelezettsége, mint a fél kötelezettsége, a tanukra nézve is kiterjed. De módot s alkalmat kell a hivatkozó félnek nyújtani arra nézve, hogy a bizonyítékot a bíróság elé terjeszthesse. Ezt czélozza a 92. §., midőn a meg nem idézhető tanukra nézve a fél közvetlen előállítási jogát elösmeri. A tanuzási kötelezettség aluli mentességet megállapító okok tekintetében a bűnvádi eljárásra való utalás elégséges nem lett volna, mert a személyes viszony meghatározása, melynek folytán a tanú a vallomástétel alól felmentendő, választási ügyben s az azzal kapcsolatban álló [ezen birói eljárásban lényegesen különbözik attól, mely tanú és vádlott között fenforog (94. §.). Megállapitandók voltak a 95. §-ban foglalt mentességi okok is, mert habár az a) pontban foglalt ok a bűnvádi eljárásban elfogadva nincs, már csak a büntető törvénykönyv 224. §. 1. pontjában foglalt határozmányra való tekintettel is meg kellett azt állapítani. Hasonlókép megállapítandó volt az ezen eljárásban megnevezett meghatalmazottak mentessége is. Az 1874 : XXXIV. t.-cz. 49. §-a az ügyvédre nézve általános tanuzási mentességet állapit meg, az eljárásra való tekintet nélkül.