Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

40 1146. szám. igazolási állandó bizottság által kifogásolható választásoknak eseteit részben határozott ismérvek felállítása, részben pedig a hatáskört korlátozó szabályok alkotása által irták körül. Habár az 1. §. szerint a kérvénynyel megtámadott választások feletti bíráskodás csak 8 évre ruháztatik a Curiára s igy a törvény, mint meghatározott időtartamhoz kötött, a jelzett időpont beálltával minden további törvényhozási intézkedés nélkül hatályát veszti, mégis szükséges volt a 2. §-ban foglalt elvet a javaslatba igtatni. Mert minden kétséget kizárólag megállapítandó volt azon jogállapot, mely az 1. §-ban meghatározott időtartam lejártával előáll. A képviselőháznak ily fontos jogával szemben el kellett távolítani az értelmezés tekintetéből mindazt, a mi e jog elhomályositására vezethet. Az általános indokolásban előadtam azon mérvadó és döntő szempontokat, a melyek ugy a Curia, mint pedig a képviselőház hatáskörének megállapításánál irányadókul szolgálnak. Ezen elveknek megfelelően lettek a 3. §. 1—24. pontjai alatt felsorolt érvénytelenségi okok megállapítva. A Curia hatáskörének megvonásánál azon elv szolgál alapul, hogy a tényálladék határozottsága személyi és tárgyi vonatkozásaiban, nemkülönben a választási törvényt és választási szabadságot sértő cselekménynek vagy mulasztásnak a választás eredményére gyakorolt hatása, biztos és a concrét esetben kétséget kizáró ismérvekhez köttessék. Az érvénytelenségi okok felsorolásában a taxativ felsorolási rendszert kellett elfogadni, a nélkül azonban, hogy e felsorolás casuistikussá váljék. Az elkövetési módozatok azonossága daczára a cselekmény, az elkövető személye szerint, hatásában változik s ennek folytán külön érvénytelenségi okként volt megállapítandó. A taxativ megállapítás eredményezte, a hatáskörnek szabatos megvonását. A 3. §-ban foglalt érvénytelenségi okok egyik csoportját azon cselekmények alkotják, a melyek a választásban szereplő jelöltek által, vagy azok beleegyezésével avagy a nélkül más személyek részéről — legyenek azok közhivatalnokok, vagy sem — valamely meghatározott választásra vonatkozólag, követtettek el és a választási visszaélések"fogalma alá esnek. Az érvénytelenségi okok másik csoportját azon cselekmények alkotják a melyek az 1874: XXXIII. t.-cz. 5-ik fejezetében szabályozott választási eljárás oly szabványainak megsértését képezik, a mely sérelem a választás eredményét befolyásolja. Áttérve az egyes érvénytelenségi okokra,' azok indokolásakép a következőket terjesztem elő: Az 1. pont alatt, mint érvénytelenségi ok, a passiv választóképesség hiánya van megállapítva — még pedig általánosságban — mert törvényhozási szempontból nem mutatkozik czélszerűnek, mindazon egyes törvényes intézkedések felsorolása, a melyek az 1874: XXXIII. az 1876: XXXIX. t.-czikkben és a büntető törvénykönyvben foglaltatnak. De tekintettel arra, hogy egyéb megalkotandó törvényekben bizonyos egyénektől általában, vagy határozott feltételek alatt a választhatóság esetleg meg lesz vonható, az ily felsorolás — már tekintettel a jövőben hozandó törvényekre is •— mellőzendő volt. A 2. pontban felsorolt érvénytelenségi ok tényálladéka azonos azzal, a mely a büntetőtörvénykönyv 185. §-ában foglaltatik. A büntető törvénykönyvre való egyszerű hivatkozás ugy ezen, mint hasontermészetű esetekben azon okból volt kerülendő; mert a meghatározott cselekmény itt nem mint bűncselekmény, hanem pusztán, mint érvénytelenségi ok állapittatik meg és e megállapítás csakis a jelen törvényben megszabott jogkövetkezményeket vonja maga után. A vesztegetés fogalmának megállapításánál sem az 1874: XXXIII. t.-cz. 96. §-ában, sem pedig a házszabályok 71. §-ának a) pontjában foglalt tényáiladékot egyszerűen átvenni