Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1156. A mentelmi bizottságnak jelentése, a képviselőház 5509/1887-1892. számú határozata folytán; - Ugron Gábor országgyülési képviselő úr mentelmi jogára vonatkozólag a mentelmi bizottsághoz utasitott ügyben

190 1156. szám. »Hat óra után újból lakásomra jött Uzelaez úrnak két segéde és mint akkor magyarra forditva feljegyeztem, a következő felszólítást intézték hozzám : »Hogy mint parlamenti képviselő az országgyűlésen mondott beszédéért nem tartozik elégtételt adni, ezt tudomásul vesszük, ez ellen nincs több szavunk; azonban kérdezzük, hogy mint magánember nem tartja-e kihívásunkat elfogadhatónak ?« Ebből, t. mentelmi bizottság, látható, hogy Uzelaez Mihály százados úr segédei tudomásul vették az én segédeimnek nyilatkozatát, kijelentették, hogy ez ellen nincs több szavuk, csak kísérletet tettek, és azt is csak) úgy óhajtó módban, hogy mint magánember adjak elégtételt. A mire én kijelentettem, hogy mint magánember Uzelaez urat nem ismertem, nem ismerem, vele nem foglalkoztam és mint ilyen nem is nyilatkoztam róla; képviselői minőségemet magánszemélyemmel pedig összezavartatni és elválasztatni ezen ügyben nem engedhetem és ezen ügyből kifolyólag neki mint magánember sem adhatok elégtételt. A két segéd eltávozott, többé hozzám vissza nem tértek, tőlem semmit sem kívántak és követeltek. Hogy tovább mit tettek, arról tudomásom nincs«. Ez volt az ügynek állása, midőn Beöthy Ákos országgyül ési képviselő úr az esetet a képviselőház nyilt ülésében bejelentette. Ezeknek előrebocsátása után a következőkben van szerencsénk előterjeszteni a mentelmi bizottság véleményét: A tényállás ilyetén megállapítása után a bizottság mindenekelőtt a képviselőt mint a ház tagját megillető mentelmi jog fogalmi körét igyekezett megállapítani. A mentelmi jog a képviselőház 1867. november 18-án elfogadott határozata és az azóta állandóan követett gyakorlat szerint két sarkalatos tételen nyugszik: »1. hogy a mit az országgyűlési tag, mint olyan, a házban és a házon kivül mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés, és pedig annak azon háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik; 2. hogy a mit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a ház engedelmével vonathatik közkereset alá, s a tettenérés esetét kivéve, csak a ház előleges engedelmével zárathatik el. Amaz biztosítja az országgyűlési tanácskozás szabadságát kívülről származó minden nyomás ellenében. Emez biztosítja a törvényhozó testület épségét arra nézve, hogy tagjai az ügymenet és törvényhozói tevékenység sérelmére el ne vonassanak törvényhozói tisztük gyakorlásától s ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvétben se a hatalom, se bizonyos czélokra felhasznált, vagy sugalmazott egyének által. E szerint csak arra van hivatva őrködni a törvényhozó testület, hogy a törvény álezája alatt megkisérlett erkölcsi és anyagi nyomás és zaklatás ellen védve legyen minden egyes tag.« A képviselőház ezen elvekből a tagjait megillető szólásszabadság biztosítására eddig csak azon következtetést vonta le, hogy a képviselő a hivatása gyakorlatában mondottakért semminemű hatóság előtt felelősségre nem vonható. A szólásszabadság biztosítására alkotott ezen rendszabály folytán a képviselő azért, a mit hivatása gyakorlatában mondott, bármi foglaltassák beszédében, sem hatóságnak, sem egyesnek hatóság előtt felelni nem tartozik. Fordultak elő a ház előtt oly esetek, melyekben a képviselő a házban tett nyilatkozataiért egyesek által a házon kivül elégtételadásra szoríttatott. A ház e cselekményeket mindig úgy tekintette, melyeknek megtorlása a törvény rendes útjára tartozik, a nélkül, hogy e cselekményeket a mentelmi jog megsértésének fogalma alá vonta volna. A bizottságnak azonban az a nézete, hogy minden cselekvény, mely oda irányul, hogy a képviselőtől a hivatása gyakorlatában mondottakért a házon kivül követel elégtételt, érinti a képviselő mentelmi jogát. Ámde ezen elvből vonható minden következmények teljes érvényesítése mellőzhetetlenül feltételezi azt, hogy a ház önmaga gondoskodott légyen elegendő és hatályos módokról, hogy