Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1093. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról
1093. szám. 61 Magyarországot arra, hogy állami vasúti hálózatot teremtsen, nemcsak az indította, hogy egyes kamatbiztositást élvező vasutait a pénzügyi bajok orvoslása végett állami kezelésbe vegye, hanem az is, hogy a közgazdasági és a közforgalmi érdekeket is kielégítse. A tapasztalás bizonyítja, hogy a törvényhozás emez eljárása az ország érdekében fekvő volt; ekként keletkezett egy jelentős államvasuti hálózat, mely közérdekű czéljai követésében és ezeknek minél biztosabb elérése érdekében élénk tevékenységre van utalva; hogy pedig ezen tevékenység visszahatással volt és van a még meglevő társasági vasutakra, az ép oly természetes, mint a milyen gyökeres ellentét van az állami vasúthálózat kiválóan közgazdaság és a maganvasutak inkább közkereseti jellege között. Ezen különbség szembetűnő különösen akkor, ha azt az osztrák-magyar államvasuttársaságra vonatkoztatjuk. Igaz ugyan, hogy az 1882. évi XLV. törvényczikkbe iktatott szerződés a magyar államvasuti és az osztrák-magyar államvasuti társasági hálózatokat inkább bizonyos egyetértő Összműködésre utalta, azonban az államvasutak által megoldandó feladatok és elérendő czélok egyfelől, másfelöl a gyakorlati, napról-napra fokozódó igények kielégítésének szükségessége csakhamar rávezettek a két hálózat közötti ellentétekre és a kormánynak meg kellett győződnie arról, hogy — ha az államvasuti hálózat eszköz a hazai viszonyok között oly jelentőségteljes czélok elérésére, úgy ezen eszköz nem lehet eléggé hatásos mindaddig, mig az osztrák-magyar államvasút az államvasuti hálózattól küiönváltan áll és az öt jogszerűen megillető keretben önállóan működik. Közgazdasági és közforgalmi szempontból szükséges az osztrák-magyar államvasutnak a birása, mert a milyen való tény az, hogy az osztrák-magyar államvasút egész alkata és összeköttetései szerint jelentékeny beviteli, átmenő és kiviteli irányok felett uralkodik és dispositiói e miatt a legfontosabb irányokban mérvadók; ép oly való közgazdasági és közforgalmi követelmény az, hogy ezen mérvadó factor is az állam kezébe jusson. Hozzájárul ehhez, hogy magában az országban és a két vasúti hálózat működése különböző elbánásra vezetett; a két vasúthálózat által átszelt vidékek között díjszabási ellentétek keletkeztek, melyek a közgazdaság terén más eszközökkel alig egyenlíthetők ki. De a pénzügyi tekintetek is döntök a- kérdés elbírálásánál, mert — bár eddig alig egy-két eset kivételével, jobbára oly vasutak államosittattak, melyek pénzügyi szempontból nagyon is igénybe vették az állam pénzerejét, a tapasztalat mégis azt bizonyítja, hogy ezek a vasutállamositások eddig még minden esetben nemcsak hogy több áldozatot — legalább állandó jellegűt — nem követeltek, hanem oly kedvező pénzügyi eredményekre vezettek, a melyeknél fogva azok méltán az államháztartás rendezésének egyik, nem utolsó tényezőjeként váltak be. Az alulirt kereskedelmi minister 1889. évi működéséről az országgyűlés elé terjesztett jelentésében alapos számitások nyomán évi hat millió forinttal számjelezte azon tiszta hasznot, melyet az összes terhek számbavételével az eddigi vasutállamositások közvetlenül, — tehát az ország adóképességének a közgazdasági helyzet javítása utján előidézett fokozását nem is számítva — eredményezett. Ezen pénzügyi haszon lényegében az egyesitett állami vasúthálózat egyes részei közti czéltudatos forgalmi és díjszabási tekintetben egyaránt biztosított összmüködésre vezethető vissza. Ha tehát ama, a közvéleményben nem minden ok nélkül ínségeseknek nevezett nagy üzleti hányadokkal kezelt vasutak államosítása után kedvező pénzügyi eredmény volt elérhető; nem fog bennünket senki sem túlzással vádolni, midőn állítjuk, hogy az annyira kedvező üzleti viszonyok között mozgó osztrák-magyar államvasút magyar vonalainak államosítása pénzügyi szempontokból is kedvező eredménynyel kecsegtethet és azon várakozásra jogosít, hogy ezen társasági vonalaknak állami megváltása, az államra meg nem térülő áldozatokat róni nem fog,
