Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1088. Törvényjavaslat, az 1889. évi XVI. t.-cz. végrehajtásában Fiume szabad kikötő területének az osztrák-magyar vámterületbe való bevonása iránt teendő intézkedésekről
26 1088. szám. Behozatott a vámterületre kikötöinkön át az utolsó 3 évben: 1887-ben ...... 7.734 q. 1888-ban ...... 6.437 » 1889-ben 5.866 » Az évi átlagos behozatal tesz 6.679 q.-t, mi 1 frt 50 krral számítva, 10.018 frtnyi vámcsökkenést eredményez. Habár vámtarifánknak javaslatba hozott ezen módosításai a nagyobb forgalom következtében Triesztnek jelentékenyebb mérvben fognak javára válni; mindazonáltal azok Fiume jövő fejlődése érdekében is kiváló fontossággal birnak, minthogy ottani, habár csekélyebb forgalmunknak szintén javára fognak válni s lehetővé teszik a jövőben való fokozottabb fejlesztést. Megjegyzem egyébként, hogy az itt javaslatba hozott módosítások legnagyobb része már az átalános vámtarifának 1887-ben keresztülvitt revisiója alkalmával lett elvileg megállapítva és a vámnovella keretén belül esö intézkedések gyanánt tekintendők. Minthogy azonban ezen változások életbeléptetése csakis a szabadkikötö-területek bevonásával lett már akkor is kilátásba véve, a vámtarifa ezen módosításának a törvényhozás elé leendő terjesztése a mostani alkalomra lett elhalasztva. A IV-ik czikk által az 1868 : XXXVI. t.-cz. hatályon kivül helyeztetik és felsoroltatnak azon határozatok, a melyek az említett törvény helyébe a vámkülzetekböl a vámterületre behozott árúk vámkezelése tekintetében életbe lépnek. Az 1868. évi XXXVI. t.-cz 1. §-a a következő határozatot foglalja magában: »Mindazon vámmentességek és vámmérséklések, melyekben több külállammal kötött szerződések folytán az ezen külállamokból az átalános vámterületre behozott czikkek részesülnek, ugyanazon feltételek alatt a Dalmácziából és az osztrák-magyar vámterületnek összes vámkülzeteiböl behozott czikkekre is kiterjesztetnek«. Dalmáczia, mely akkor még külön vámterületet képezett, külön vámtarifával is bírt, melynek egyes tételei mérsékeltebbek voltak, mint a monarchia átalános vámterületére nézve érvényben állott átalános tarifabehozatali tételei. A vámkülzetek (Isztria örgrófság, Brody város, Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg és Carlopago szabadkikötök) pedig, melyekre nézve vámtarifa nem létezett és a melyekben a forgalom egészen szabad volt, vám tekintetében külföldnek jelentkeztek. Midőn azonban a monarchia a 60-as években a legtöbb külállammal szerződéses viszonyba lépett és az azokkal kötött kereskedelmi szerződések által az 1853 évi átalános vámtarifánk a szerződéses külállamokkal való forgalomra nézve lényeges módosításokon ment keresztül és nevezetesen a behozatali vámok némely tételre nézve vagy egészen megszüntettek vagy tetemesen mérsékeltettek, Dalmácziára és a vámkülzetekre, a melyekkel szemben tovább is az átalános vámtarifa maradt alkalmazásban, azon visszás állapot keletkezett, hogy a monarchiához tartozó ezen területekről jövő árúk az átalános magyar-osztrák vámterületre való behozataluknál kedvezőtlenebb bánásmód alá estek, mint azon külállamok czikkei, melyek szerződéses kedvezményben részesültek. így például a dalmát »Maraschino« nálunk a vám miatt sokkal drágább volt, mint a kevésbbé jó külföldi liqueur. Előfordult azon eset is, hogy például egy vállalkozó, ki a polai arsenálban vett ócska töredékvasat feldolgozás végett az osztrák-magyar vámterületre szállított, az után 42 kr. vámot fizetett, holott ha ily vasat Angolországból hozott volna be, a vám csak 25 krt tett volna. Ezen visszás állapoton segíteni az 1868. évi törvény fentidézett határozata volt hivatva, minek következtében a szabad kikötőkből érkező árúk, habár nem szerződéses államból származtak is, mai napig a szerződéses államokkal szemben alkalmazott mérsékeltebb vámok mellett hozhatók be az átalános vámterületre.
