Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-1031. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a birói és ügyészi szervezet módositásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában
1031. szám. 371 < vétlen tárgyalásul alkalmis bíráknak eddigi működésük helyén való megmaradását mindig kívánatossá fogja tenni. A bizottság elismeri azt, hogy a törvényjavaslat intézkedései, az ítélkezés törvényes szabadságát épségükben feiitartják, magát az ítélkezést pedig minőségileg az első fokon lényegesen javítani fogiák és a bíróságok tagjainak törvényileg biztosított függetlenségét sértetlenül megőrzik. De midőn a birói és ügyészi szervezet módosítása szóba került s az egyes intézkedések megvizsgálásának egyik döntő ismérvét az képezte, vájjon maga az intézkedés összhangzásban áll-e az ítélkezés szabadságával és a biró személyes függetlenségének elvével, — nem zárkózhatott el a bizottság az érvényben lévő törvényeknek e szempontból való megvizsgálása elől sem. Mert a bizottság ugy tartja, hogy a fenti két vezéreszmének, a melyek szervezetünk alaptételeit képezik, minden alkalommal s minden kínálkozó módon kifejezést kell adni s minden reformtörekvésnek egyúttal arra is kell irányulnia, hogy ezen elvek törvénytárunkban határozott alakban kifejezve s a megfelelő intézmények által hatályosan biztosítva legyenek. A bizottság ugy a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, mint pedig e jelentésében, a t. képviselőház előtt kötelességszerűen azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ~az 1885 : XI. t.-cz. 21, §-ában foglalt ama rendelkezés, a mely szerint: birák, kik 65-ik évöket betöltötték, szolgálatképtelenségük külön megállapítása nélkül is nyugdíjazhatok, hozzávéve azon körülményt, hogy a korhatár elérte után az illető biró a szolgálatban meghagyható, de administrativ utón bármikor elmozdítható, magát az elmozdithatlanság elvét tangálja. A nyugdíjtörvény ezen dispositiója főleg a legfelsőbb bíróságot érinti, a hol tudvalevőleg a birói kar korban legelőrehaladottabb tagjai foglalnak helyet. Másrészt elismeri a bizottság azt, hogy az igazságszolgáltatás általános érdeke kívánja, miszerint hatályos módok legyenek biztosítva arra nézve, hogy a testileg vagy szellemileg a kellő szolgálatra nem képes birák nyugdíjba lépjenek. Azonban a megoldás mikéntjére nézve a nézetek oly eltérők voltak, hogy a jelen javaslat alkalmából és annak keretében ezen kérdésnek minden irányban kielégítő megoldását a bizottság eszközölhetőnek nem találta. így különösen lényeges eltérések forogtak fenn arra nézve is, vájjon a korhatár megállapítása az összes bíróságokra azonos legyen-e és esetleg eltérő intézkedés esetében a követendő eljárás milyen legyen? Hozzávéve ehhez azt, hogy az igazságügyminister úr kijelentette, hogy a kérdés jelenlegi szabályozását kielégítőnek és helyesnek nem tartja s hogy az igazságszolgáltatás általános érdeke egyaránt megkívánja, hogy egyrészt a szellemileg vagy testileg elgyengült birák nyugdíjba lépjenek és erre hatályos mód biztosíttassák, másrészt a törvényben megállapított korhatárt elért birák, ha hivatalukban maradnak, az egyszerű, minden időpontban bekövetkezhető admiuistrativ elmozdittatás alatt ne álljanak. A megoldás ezen két érdek lehető összeegyeztetésében keresendő. Kijelentette továbbá az igazságügyminister úr, hogy még ezen országgyűlésen a törvényhozásnak erre nézve előterjesztést fog tenni; a bizottság a kérdés megoldását ez alkalommal mellőzendőnek vélte, tudomásul véve a minister úr ide vonatkozó nyilatkozatát. A javaslat tárgyalása alkalmával a bizottság, tekintettel az 1890 : XXV. t.-cz.-ben foglalt szervezésre, azon nézetének adott kifejezést, hogy a kir. euriához berendelt kisegítő birák ne kizárólag a budapesti kir. Ítélőtábla biráinak sorából vétessenek. Az igazságügyminister úr ezen óhajjal szemben kijelentette, hogy a kisegítő birák behívásánál minden táblánál a létező alkalmas erőkre kellő figyelemmel lesz. A vidéki kir. Ítélőtábláktól berendelt kisegítő birák a budapesti kir. Ítélőtábla létszámába fognak átvétetni, még pedig főleg a budget szempontjából; részesülni fognak ugyan*7*
