Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1031. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a birói és ügyészi szervezet módositásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

• 1031. szám. 367 Kiváló jelentőséget tulajdonit a bizottság a javaslat 9 — 12. §-ainak s különösen az elnöki tanács intézményének, mely mint első sorban véleményező s másodsorban és kivételesen mint határozó testület, a felügyeleti hatóságok szervezetében a személyes rendszerrel járó bizonyos végleteket kiegyenlíteni hivatva van. Ezen elnöki tanács alakítása helyesen vétetett fel a törvénybe, mert a bizottság, egyetértőleg az igazságügyminister úrral, azon nézetben van, hogy a nem szoros értelemben vett birói teendők átruházása bíróságokra, vagy bírósági tagokra, csak törvény utján eszközölhető s mert a bizottság nem tartja helyesnek s megengedhetőnek, hogy a bíróságok törvény, vagy törvény alapján kiadott rendelet hiányában tanácsokká alakuljanak, akár véleményezés, akár pedig bármily ügyben leendő határozathozatal végett. A bizottság helyeslőleg vette tudomásul az igazságügyminister úrnak azon nyilatkozatát, a melyben indokolta, hogy" az itélőtanácsok. megalakításának kérdése miért nem nyert a jelen törvényjavaslatban megoldást. A királyi ítélőtáblák működésüket csak legközelebb fogják megkezdeni s igy a tapasztalati adatoknak teljes hiányában törvényhozási szempontból czéltévesztett volna a tanácsok alakítása iránt már most törvényileg intézkedni. Még fokozottabb mérvben érvényesül e szempont a kir. törvényszékeknél, a hol az itélőbirák csekélyebb száma egymagában is az állandó tanáesok létesítését akadályozza. A bizottság meg van győződve arról, hogy az igazságügyminister úr az 1868: LIV. t.-cz. 6. §-a alapján nemcsak a kir. Ítélőtáblák tekintetében fogja rendeleti utón a szükséges intézkedéseket megtenni, hanem, a mennyiben e tekintetben az ország bármely bíróságánál, akár a tanácsok alakítása, akár az ügyek kiosztása körül visszaélést tapasztalna, azt a törvény alapján őt megillető intézkedési jogánál fogva, törvényes utón és törvényes eszközökkel megakadályozni fogja. A bizottság ezek szerint még nem látja elérkezettnek azon időpontot, hogy a törvényhozás e tekintetben végleg intézkedjék; de nem kételkedik abban, hogy az igazságügyminister úr, ha a kellő tapasztalati adatoknak birtokában lesz, e kérdésnek törvény utján való megoldását javaslatba fogja hozni. A bizottság helyeslőleg vette tudomásul az igazságügyminister úr azon kettős nyilatkozatát; egyrészt, hogy az állandó tanácsok szabályozása iránt a birói ügyviteli rendeletben intézkedni fog; másrészt, hogy mihelyt és a mennyiben a tett tapasztalatok alapján az állandó tanácsok rendszerének törvényben való szabályozása czélszeríínek mutatkozik, a kellő alkalommal, a megfelelő törvényhozási intézkedéseket javaslatba fogja hozni. A törvényjavaslat II., III. és VII. fejezetében foglalja azon intézkedéseket, a melyek a birói képesités elnyerésének feltételeire s az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott bírósági hivatalnokok és birák kiképeztetésére vonatkoznak. A képesités tekintetében a javaslat ugy az elméleti, mint a gyakorlati kiképeztetésre kellő súlyt helyez s az utóbbi tekintetben teljes rendszert tüntet fel, a mely kiváló gyakorlati érzékről tesz tanúságot. A bizottság elismeri, hogy a javaslat e részbeni intézkedései az első bírósági tagok gyakorlati kiképzését fokozottabb mérvben biztositják. S ha ezen törvény alapján teendő intézkedések az életbe átmentek, akkor nem fog előfordulni, hogy a kellő elméleti képzettséggel biró egyének, ugy szólva, gyakorlati kiképeztetésben egyáltalán nem részesültek, vagy pedig gépies írnoki munkákra használtattak fel, avagy végül évek hosszú sora alatt egyoldalú tevékenységet fejtettek ki. A midőn végtére az ily egyén a birói hatalom önálló gyakorlatával ruháztatott fel, a hiányos kiképeztetés folytán a legtöbb esetben, — miután ítélő tehetsége kiképezve egyáltalán nem lett — az egyes bíróra ruházott fontos functio teljesítésére képtelennek bizonyult.