Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról
995. szám. 27 Reámutattam a hivatkozott törvényjavaslat indokolásában arra, hogy ha perjogi okok nem kívánták volna is a kir. ítélőtáblák új szervezését: a felügyeleti jog hatályos gyakorlásának érdeke egymagában elegendő ok lett volna az emiitett szervezeti reform keresztülvitelére. Erre való utalás mellett tehát ezúttal csak annak kiemelésére szorítkozom, hogy a felügyeleti jognak oly központosítása, mely eddig fennállott, midőn 66 törvényszék, 385 járásbíróság fölött az igazságügyminister volt csaknem az egyedüli felügyeleti hatóság: tulajdonképen egyértelmű azzal, hogy hatályos felügyeleti jog nem gyakorolható. Csak azt emelem ki, hogy az alsóbb bíróságok ügyvitelének szabályos menetére folytonos szakszerű befolyás, kellő ellenőrzés és a kinevezési és előléptetési rendszernek biztos alapra állítása a javaslatba hozott kir. táblai elnöki felügyelet szervezése nélkül nem lehetséges. A 2. és 3. pontokban foglalt rendelkezések újítást nem tartalmaznak, mert a törvényszékek elnökei a vezetésük alatt álló kir. törvényszék kerületéhez tartozó kir. járásbíróságokra, békebirákra és a kisebb polgári peres ügyekben birói hatósággal felruházott szolgabirákra, a főügyészek pedig a főügyészség kerületéhez tartozó kir. ügyészségekre kiható felügyeleti jogot eddig is gyakoroltak. A különbség a főügyészi felügyeleti jog tekintetében csak az, hogy ezentúl nem két, hanem több főügyész között oszlik meg a felügyeleti jog gyakorlása. De ezért a felügyelet egységének és összhangjának érdeke meg van óva az által, hogy a főügyészségek az igazságügy minister felügyeleti hatósága alatt állanak. Minthogy a felügyeleti jog a kormányzat egy résste és igy kétségtelen, hogy a bíró- g ságok főnökei, mint felügyeleti hatóságok a felelős igazságügyminister közegeiül átvitt hatáskörben működnek: ennélfogva nem szorul bővebb indokolásra a jelen szakasz első bekezdésének rendelkezése. A szakasz második bekezdése kimondja, hogy a felsőbb felügyeleti hatóságok a felügyeleti jog körében közvetlenül is intézkedhetnek. A 2. §. ugyan tekintettel arra is, hogy a felügyeleti jog osztályozásába nem bocsátkozik és nem nevezi másod-, harmad-, vagy épen negyedfokú felügyeleti hatóságoknak a felsőbbeket, alig engedne oly magyarázatot, mintha a javaslat merev perjogi természetű felfolyamodásu hatóságokat kivánt volna az egymás fölé állított felügyeleti hatóságokban szervezni: mégis minden félreértés elkerülése végett czélszerű volt kimondani, hogy a felügyeleti jogot adott esetekben a felsőbb felügyeleti hatóság közvetlenül is gyakorolhatja. Kiemelendőnek tartom még, hogy a »felsőbb felügyeleti hatóságok« elnevezés viszonylagos értelemben veendő. Péld. a törvényszék elnöke a kir. tábla elnöke irányában, a kir. tábla elnöke, vagy a kir. főügyész pedig az igazságügyministerrel szemben alsóbb felügyeleti hatóságok. Viszont azonban a kir. törvényszék elnöko a járásbiróval; a kir. tábla elnöke a kir. törvényszék elnökével; a kir. főügyész a kir. ügyészszel szemben felsőbb felügyeleti hatóságok. Ezen szakasz a felügyeleti jog tartalmát annak lényegében határozza meg, a nélkül, 4. hogy a felügyeleti jog körét részletesen kimeríteni kivánná. Az 1. pont a felügyeletnek folytonos, állandó, felvigyázó jellegét emeli ki. A felügyeletnek kötelessége ügyelni arra: hogy az ügyvitel — mely alatt nemcsak a törvénykezési ügymenet, hanem az ügykezelés és az összes számviteli és gazdasági ügykör is értetik, — törvényes, szabályszerű és általában pontos és gyors legyen. A felügyeletnek kötelessége ügyelni az alkalmazottak hivatalos működésére, azaz: az elintézés minőségére és mennyiségére, a tevékenység kifejtésére stb. 4*
