Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben
1011. szám. 211 különbség a régi választott, s az új, időközben kinevezett tisztviselők között, kikre nézve az átmeneti időszakban csupán a mandatumnyerés jogczíme közti különbség marad fenn. Az pedig, hogy a választott tisztviselők állásaikat mandátumuk lejártáig megtartják, ez alatt csak fegyelmi utón mozdíthatók el s csak az esetben helyezhetők át, ha ezt a megválasztatásuk idején érvényben volt törvények megengedik (pl. szolgabirák, kik a főispán által az 1886 : XXI. t.-cz. 57. §-a szerint jelenleg is áthelyezhetők), hogy továbbá mandátumuk lejártával vagy véglegesen kinevezhetők, vagy — a törvényhatósági érvényes szabályrendeletek szerint — nyugdíjaztatnak, illetőleg végkielégittetnek: olyan méltányos és a szerzett jogokat kimélő intézkedések, melyek minden tárgyilagos aggályt eloszlatni hivatvák. A 265. §. szerint az élethossziglan kinevezett törvényhatósági tisztviselők és a községi körjegyzők 1895. végéig ideiglenesen alkalmazott állami tisztviselőknek tekintetnek, s ha alkalmasaknak találtatnak, legkésőbb 1896. január l-ig vagy véglegesen alkalmazandók, vagy szerzett igényeik szerint nyugdíjazandók. Ezen intézkedések azért vétettek fel, mert a főispánok által az 1886 : XXI. t.-cz. alapján kinevezett törvényhatósági tisztviselők az állandó kinevezés daczára, valamint az életfogytiglan választott községi jegyzők — csupán életfogytig alkalmazott, de nem egyúttal állami közegeknek tekintendők; ellenben miután most ugy az összes törvényhatósági közigazgatási tisztviselők állami hivatalnokokká válnak, mint a körjegyzői állás is államosittatni terveztetik : az újonnan kinevezés szüksége nemcsak magasabb állami, de pusztán alaki szempontból is felmerült. Mivel azonban a szóban levő egyének mandátuma nem egy bizonyos választási cyclus tartamára, de életfogytig szól: mi elvi vagy gyakorlati akadály sem áll útjában annak, hogy ezek már 1896. január 1-je előtt, vagyis a törvényhatósági tisztviselők mostani mandátumának lejárta előtt is végleges állami hivatalnokokként alkalmaztassanak, vagy pedig az új szervezéseknél az állami tisztviselőkre most is fennálló elbánásban részesittessenek. A 267. §. természetes íolyománya a törvényhatóságok számára meghagyott önrendelkezési jognak, mert kérdés alá sem eshetik az, hogy a törvényhatóság az önmaga által fentartott culturalis, humanitárius, közgazdasági intézetek ügyeit ellátó egyéneket önmaga saját hatáskörében alkalmazhatja. A 268. §-hoz. A tiszti főügyészi állás, mint ilyen, megszűnvén, illetőleg a magasabb jogtanácsosi állássá alakulván át: szükség van a 268. §-ba felvett intézkedésekre, melyek szerint a tiszti főügyészek mandátumuk lejártáig megtartják ugyan a főügyészi ezímet, de eddigi főügyészi állásuk alapján csak az új ügyészi állást igényelhetik. A jogtanácsosi fontos állás betöltésénél a minister keze meg nem köthető. A 269. §. indokolását abban találja, mert jelenleg még alig áll rendelkezésre a 69. §. szerint kellően qualificált elegendő számú oly egyén, ki a gazdasági felügyelői állásra vállalkozhatnék. Átmenetileg addig tehát, míg ez újonnan szervezett állás a kellő számú alkalmas erőt megteremtheti, szükségessé vált a hiány pótlásáról a 269. §-ban jelzett módon gondoskodni. A 270. §-hoz. A járások élén ezentúl a 85. §. értelmében nem mindig főszolgabirák, hanem néhol szolgabirák fognak állani. Miután azonban a mostani főszolgabirákat szerzett joguk élvezetétől 27*
