Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

1011. szám. 195 kifejezhetik, ezeket egymással levél, a kormánynyal felterjesztés alakjában közölhetik s kérvényt intézhetnek közvetlen a törvényhozás bármely házához. A 136. §. a változott viszonyokhoz képest, a végrehajtás előtt való felírást csak oly kormányrendeletek ellen enged, melyek a törvényhatóság önkormányzati hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkoznak. Fentartja továbbá az 188G : XXI. t.-ez. 19. §-ának azon intézkedését, hogy »a törvényhatóság a törvényhozáshoz is kérvényt intézne t«, ha a rendeletet törvénybe ütközőnek, vagy a helyi viszonyok miatt czélszerütlennek tartja. A 131. §-ban a törvényhatóságok azon joga, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adókra és meg nem ajánlott ujonczokra vonatkozólag kiadott rendeletek végrehajtása ellen tiltakozhatnak, továbbra is érintetlenül fentartatik. A 138. §. a törvényhatóságok önkormányzati hatáskörét a 154. §-ban foglalt általános rendelkezéshez képest taxatíve állapítja meg s mig egyrészről a rendszerváltozás által indokolt eltérésekkel birtokában hagyja mindazon jogoknak, melyeket fennálló törvényeink reá ruháztak, egyszersmind az önkormányzat sajátképi teendőinek hozzájuk való utalása által igyekszik azokat valódi rendeltetésüknek megfelelően szervezni, hogy ugy nemzeti nagy czéljaink megóvásának, mint helyi érdekek fejlesztésének alkalmas eszközei legyenek. A 139. §. szemben az 1886 : XXI. t.-cz. 5. §-ával, azon lényeges módosítást tartalmazza, hogy a jelen törvényjavaslat 42. §-ára való tekintettel nem minden költségvetés, számadás, vagyonelidegenités stb. szorul ezután belügyministeri jóváhagyásra, hanem a deeentralisatio elvénél fogva a 42. §-ban felsorolt esetekben véglegesen a főispán dönt. A 140. §. az 1886 : XXI. t.-cz. 9. §-ában kimondott azon elvet, hogy »rendszerint minden közigazgatási határozat birtokon belől felebbezhető« — bővebben körülírja. A 141. §. részletezi azon eseteket, melyekben a törvényhatósági határozattól a jóváhagyás hivatalból megtagadható s mig e tekintetben figyelemmel van az 1886: XXI. t.-cz. 11. §. s az 1883: XV. t.-cz. 7. §-ában foglaltakra, egyszersmind a gyakorlati élet által beigazolt új rendelkezéseket is vesz föl. A 142. §. kifejezetten elrendeli, a mi különben a gyakorlatban eddig is szokásban volt, hogy »a törvényhatóság egész területére kiható és annak önkormányzati hatáskörébe tartozó ügyek, valamint az általa létesített közintézetek és vállalatok szabályrendelettel rendezendők«. Ugyanezen szakaszban a törvényhatóságnak szabályrendelet alkotása kérdésében tanúsított vonakodása esetére a kormány részére biztosított intézkedési jogra vonatkozó határozmányok az 1886: XXI. t.-cz. 12. §-ához képest érintetlenül hagyatnak. A 142. §. 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezések indoka kettős: 1. hogy a törvényhatóságok állapítsák meg a múltban hozott, de gyakran végre nem hajtott szabályrendeleteik közül azokat, melyeket érvényben tartani óhajtanak, 2. hogy az állami tisztviselők, kik a 25*