Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben
188 1011. szám. sokkal szemben a szakszolgálat körében bizonyos felügyeleti és ellenőrzési jogkör nyújtassák (83. §.). Ez az intézkedés az állategészségügy előhaladásának bizonyára nem jelentéktelen tényezőjévé lesz. h) A levéltárnok hatásköre. A 84. §-hoa. Minthogy több megyében a levéltárnoki teendők nem oly számosak, hogy egy külön képzett hivatalnok összes idejét absorbeálnák, czélirányosnak véltem javaslatba hozni, hogy a levéltárnok az alispán által kisegitőleg más hivatalos teendők ellátásával is megbízható legyen, sőt, hogy ha valamely megyében kitűnnék, miszerint ily külön hivatalnoki állás fölösleges, az — az élethossziglani kinevezés által szerzett jogok sérelme nélkül — beszüntethető, avagy a kezelő-személyzeti állások sorába illeszthető legyen. i) A járási szolgabirák és alárendelt közegeik hatásköre. A szolgabiró a közigazgatásnak egyik legfontosabb közege. A közigazgatás folytonos haladása, szakadatlanul új és új teendőkkel szaporítja a szolgabiró feladatkörét. Alig van oly közigazgatási törvény, mely a szolgabírónak fontos ügykört nem juttatna. Halaszthatlan sürgős feladatot képez, hogy közigazgatási szervezetünk ezen nélkülözhetlen közege a feladatok nagy voltához arányosított segédszemélyzettel hivatásának kellő betöltésére képesittessék ós illetményei is kötelesség-körének megfelelően emeltessenek. E fejezetben a jelzett követelmények elseje lehetőleg valósul, mert számolnom kellett a pénzügyi helyzettel is, ez okon csak minimumát proponálom annak, a mi megfelelő közigazgatás létesítésére elkerülhetlenül szükséges. Szükségesnek láttam ezen felül a szolgabírói hatáskört lehetőleg szabatos, bár csak nagyobb vonásokban körülírni s a szolgabírónak egyfelől közvetlen főnökével, az alispánnal, valamint a többi törvényhatósági szakfőnökökkel és társhatóságaival szemben, másfelől alárendeltjeivel, közegeivel és a községekkel szemben való viszonyát körvonalozni. A 85. §-hoz. Nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy minden közigazgatási járás élén egy főszolgabírói ranggal felruházott egyén álljon s ha a járási vezető tisztviselők között rangra és fizetésre nézve alacsonyabb és magasabb osztályzatot állapítunk meg, ez által lehetővé teszszük azt, hogy az a járási tisztviselő, ki kiválóan használhatónak bizonyult, ott, helyben, saját állásában előlép : tethető legyen s ennek következtében jól betöltött helyén állandóan megmaradjon. Sikerülni fog ez által folyton kipróbált tisztikarral bírnunk a járásokban, a mi kiválóan fontos, mert a járásban foly le a közigazgatási fundamentális eljárás, s mert a közigazgatás jóságának biztositéka képzett, a viszonyokkal ismerős első fokozati tisztviselői kar. Ez az oka ezen szakaszban a főszolgabíró és szolgabiró között tett megkülönböztetésnek. A 87. szakaszban van felsorolva a minimuma annak a személyzetnek, a melylyel egy jól szervezett járási hivatalnak melló'zhetlenül szükséges birnia. Noha maga a felsorolás az indokokat is önmagában bírja, a felsorolt közegekre vonatkozólag a következőket kiváuom megjegyezni : A járási gyámi intézmény elkerülhetlenül szükséges már csak azon okból is, mert a községi és közgyámok közéletünknek oly kevéssé intelligens elemét képezik, hogy azoktól az 1877. évi XX. törvényczikkben reájok bizott sok és fontos teendőknek csak tűrhetően megfelelő elvégzését is várnunk tapasztalatszerűleg nem lehet, szükséges tehát a községi gyámok eredetileg igen terjedten megállapított hatásköréből elvonni mindazt, a mi nagyobb intelligentiát igényel
