Képviselőházi irományok, 1887. XXV. kötet • 939-991. sz.

Irományszámok - 1887-940. Törvényjavaslat, a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1887. évi XX. törvényczikk határozványainak kiterjesztéséről

940. szám. 5 1890. év végével körülbelül egy millió forintra, tőkéje pedig húsz millió forintra fog emelkedni. Ez az idő immár elérkezett, s ezzel a hadmentességi díjalap kedvező állása most már megengedi, hogy az 1887. évi XX. törvényczikk jótéteményei — a nélkül, hogy az államkincstár az eddiginél nagyobb mértékben igénybe vétetnék, — a tisztek és legénység azon özvegyeire és árváira is kiterjesztessenek, a kik eme törvény 34. §. a) pontja szerint csupán azon ok miatt voltak azokból kizárva, mert férjük, illetve atyjuk a törvény életbeléptekor már nyugállományban, illetőleg törvényesen engedélyezett állandó katonai ellátásban voltak, de egyébként családjuk ellátására nézve megszabott minden feltételnek megfeleltek és a kik ennélfogva figyelembevételt első sorban érdemelnek; és kiterjeszthető azon özvegyekre és árvákra is, kiknek férje, illetve atyja tényleges szolgálatban létének tartama alatt nősült, az 1887. évi XX. törvényczikk életbeléptekor nyugállományban volt, de azóta meghalt. Ezek az árvák és özvegyek — meg kell ezt itt jegyeznem, — egy részben már a régebbi szabályok értelmében az ellátásra jogos igénynyel bírnak, és ily ellátásban tényleg részesittetnek is, más részben pedig kegyelmi utón részesülnek ez ellátásban; pénzügyi tekintetben tehát az 1887. évi XX. törvényczikk jótéteményeiből való kizáratásuk csakis látszólagos eredménynyel járt. S most ezen ellátás is a hadmentességí díjalap terhére vehető át. Ugyanazért sietek jelen Javaslatomban, a törvényhozó testület fentebb irt határozatának eleget tenni, s a többször idézett törvényczikk nagyon érzett hiányának pótlását kérni. És ha egy lépéssel tovább mentem e javaslatomban a törvényhozó testület ama határozatánál, mely a létező törvény kedvezményeit csak a tisztek özvegyeire és árváira utasított kiterjeszteni; ha e kedvezményeket az 1887. évi ápril hó 30-án már nyugállományban vagy más katonai ellátásban volt altisztek özvegyeire és árváira is kiterjesztetni kérem — ha mondom — ezzel a lépéssel tovább mentem is: azt hiszem, nem vétettem ezzel ama határozat ellen, nem vétettem a törvényhozó testület intentiója ellen, sőt épen találkozom azzal. Ezeknek az altiszteknek száma igen kevés: körülbelül 350. S ezen 350 altiszt után is, előreláthatólag —évenként körülbelől csak tíz-tizenöt özvegy, esetleg árva juthat ellátás alá. Ezeknek az altiszteknek özvegyeit és árváit ugyanazon jog, ugyanazon méltányosság illeti meg, mint a tisztek Özvegyeit és árváit. Ezekről is gondoskodni megengedik most már a pénzügyi viszonyok, s bizonyára meg fogja azt engedni a törvényhozó testület bölcsesége is, és pedig annál inkább, mert az ezen törvényes intézkedés folytán felmerülendő kiadás évenkint amúgy is csak néhány száz forintra rúgna. Hogy egyébként ezen javaslatom törvényerőre emelkedése folytán mily költségtöbblet állana elő, — azt az ide csatolt A) kimutatás részletesen feltünteti. A) Ezen kimutatás szerint, feltéve azt, hogy e javaslatom már a jövő évre törvénynyé válik és végrehajtatik, a jövő évben körülbelől 227.000 forint költségszükséglet merül fel. E szükséglet az 1899. évben 316.691 forinttal eléri legmagasabb emelkedését, s aztán évrőlévre száll, s az 1948. évben egészen elenyészik. A statistikai valószínű számítás szerint ugyanis, — a mit javaslatom alapjául ép ugy el kell itt fogadnom, mint az 1887. évi XX. törvényczikk javaslatának indokolásánál elfogadtam, — az ellátásban részesitendők száma az 1899. évtől fogva folyton apad, s az 1948. évvel, természetes fogyaték utján megszűnik egészen. Ezen itt megbeszélt költségszükséglet — mint már emlitém — a hadmentességi díjalap terhére fedeztetik. S hogy ezen díjalap eme költségek fedezésére elegendő biztosítékot nyújt, azt a B) B) alatt csatolt kimutatással igazolom.