Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

911.% szám. 73 amerikai homestead-exemptionális törvényekben is kifejezésre jutott azon intézkedései, hogy még a 11. §. a)—k) pontjai alatt felsorolt kivételes követelések miatti, ingóságokra vezetett végrehajtásoknál is, az otthonhoz tartozó ingóságok csakis az esetben legyenek lefoglalhatok, ha a végrehajtást szenvedő fél egyéb elfogadható ingóságokat kijelölni nem képes; — valamint hogy az otthonhoz tartozó ingóságok tekintetében a végrehajtást szenvedő felet illesse meg a kijelölés joga; — ugyszinte, hogy ingatlanok árverése esetében az otthonhoz tartozó ingatlanok csak legutolsó sorban, más ingatlanokkal össze nem foglalva kerüljenek árverés alá, s e részben az árverést elrendelő telekkönyvi hatóság hivatalból tartozzék intézkedni, valamint arra nézve is, hogy az otthonhoz tartozó ingatlanokra csak az esetben rendeltethessék el az árverés, s ezek csak az esetben bocsáttathassanak árverés alá, ha a végrehajtató követelése a többi egyéb ingatlanok vételárából előreláthatólag ki nem kerül; — ugyszinte hogy a végrehajtást elrendelő végzésben, az ennek alapul szolgáló marasztaló határozatra való hivatkozással minden esetben kifejezendő legyen az is, hogy az adott esetben a végrehajtás a végrehajtást szenvedőnek mentesitett otthonára és tartozékaira nézve is foganatositható. A 14. és 15. §§-hots. E két §. szabályozza azon külön eljárást, a mely a végrehajtás körül követendő az olyan esetekben, a melyekben az otthon tulajdonosa ellen olynemű követelések miatt intéztetik végrehajtás, a mely követelések elől a törvény az otthont és tartozékait mentesittetni, eximálni akarta, — szóval a mely külön végrehajtási szabályok követendők mindazon követelések eseteiben, a mely nemű követelések a jelen törvényjavaslat 11. §-ában mint kivételes követelések felsorolva nincsenek. Hogy az ilyen, a mentesitett otthon ellenében nem érvényesíthető követelések miatt az otthonhoz tartozó ingatlanok egyátalán nem, — a rajtuk találtató ingóságoknak pedig csakis az a része, illetve mérve, az a fölöslege foglalható le, a mely részük, illetve mérvük, fölöslegük a jelen törvényjavaslat 10. §-ának a)—u) pontjai értelmében a végrehajtás alul mentesítve nincsen, — ez az otthonmentesités jogintézményének legbensőbb lényegéből folyó általános szabály. Az is a mentesség elvéből folyó intézkedés, hogy arra nézve, hogy a- mentesitett ingóságok mennyiségén felüli részül, ezen ingóságok közül melyek legyenek lefoglalhatok, — illetőleg hogy a maximális összbecsértékben mentesitett ingóságok közül, ezen maximális összbecsérték határán belül mely ingóságok ne foglaltathassanak le, — a végrehajtást szenvedő felet illeti meg a kijelölés joga. A 13. §. pedig elejét igyekszik venni annak, nehogy az ilyen, az otthont és tartozékait nem terhelő követelések miatti, ingóságokra vezetett végrehajtások eseteiben, az otthonmentesités törvényes kedvezményét a végrehajtást foganatosító közeg meghiúsíthassa. A tapasztalás ugyanis az. hogy az 1881 : LX. t.-czikkben foglalt végrehajtási törvény által szabályozott foglalási és becslési eljárás se nyújt teljes biztosítékot arra nézve, hogy e végrehajtási törvény 51. §-a által a végrehajtás alul kivett ingóságok tényleg fenhagyassanak a végrehajtást szenvedő részére, s így a törvény által nyújtott mentesítési kedvezmények a gyakorlatban sok esetben illusoriusokká válnak és pedig az által, hogy a zálogolási és becslési jegyzőkönyvből egyáltalán nem tűnik ki, vájjon az összeírásból tényleg kihagyattak-e s igy foglalás alá nem vétettek-e a végrehajtási törvény 51. §-ában felsorolt mentesitett ingóságok ; — s igy az esetben, ha a foglalás ellen előterjesztés adatik be, az előterjesztés tárgyalásakor a bíróság magukból az iratokból nem szerezhet meggyőződést arra nézve, hogy a foglalást tényleg eszközölt közeg nem szegte-e meg ezen 51. §. intézkedéseit, lefoglalva olyan tárgyakat is, a melyek foglalás alá nem eshetnek. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXIV. KÖTET. 10