Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

50 911. szám. tarozásától tétetnek függővé. A tulajdonos elhalta után pedig a homestead életfogytiglani haszonélvezete a túlélő házastársra száll. A homestead-exemptio egyes részletei, egyes intézkedései tekintetében az Unió egyes államaiban egymástól gyakran igen eltérő szabályok vannak elfogadva, ugy, hogy majd minden egyes détail-kérdés tekintetében 2—3, sőt több külön csoportra oszlanak az egyes államok otthonmentesitési törvényei; de az intézmény lényegére nézve s az otthonmentesités általános jogi alapjaihoz való SZÍVÓS ragaszkodásban nincs semmi különbség az Unió egyes államai között. A homesteadre, az otthonra nézve csakis a férj és nő együttes akarata lévén irányadó, a törvénynek ezzel egyik föczélja, a családot, a nőt és gyermekeket megvédeni házi otthonukban, a férj és apa esetleges könnyelműségének, tapasztalatlanságának, az élet küzdelmei közepette őt érhető szerencsétlenségeknek, vagy az ő esetleges elerkölcstelenedésének a családját vagyoni tekintetben érhető káros következményei ellen. De e mellett a homesteadexemptio törvényének másik föczélja az, hogy a földbirtokost a legszorosabb kötelékekkel fűzze össze birtokával s a birtokot birtokosával s ezzel a földbirtok állandóságát, biztonságát a lehetőségig eszközölje, — elejét véve egyrészről a földbirtok túlságos mobilisatiójának, másrészről pedig a birtokos osztály expropriáltatása folytán egy földmives proletariátus támadhatásának. * Az otthonmentesités valódi lényegét ilykép szem elé állítva, azonnal világos lesz, hogy az otthonmentesités jogintézménye se nem valami feudális intézmény, se nem családi hitbizomány, de nem is agrár-communismus, mint az orosz Mir, se nem a délszláv házközösség (Zadruga) vagy egyéb gazdasági collectivismus, valamint se nem az angol entail, se nem a régi magyar ősiség, vagy pedig a hitbizományi helyettesítés. A homestead-exemptio egy jogintézmény sui generis. A nem magához a földbirtokhoz, hanem a birtokosnak a személyéhez kötött otthonmentesités a legtisztább gazdasági individualismus, az agrárius individualismus, a mely se a birtok szabad felosztásának a korlátozását, se a birtokminimumot nem involválja, se pedig a tulajdonosnak a birtokával való szabad rendelkezhetését nem zárja ki, de az egyenlő örökösödés elvét se támadja meg. Mondanunk is fölösleges, hogy a homestead-exemptio, mint a szabad Amerika szabad földjén termett jogintézmény, semmiféle kormányi és hatósági gyámkodást, vagy beavatkozást nem ismer, s igy az a legszabadelvűbb, demokratikus magánjogi intézmény, a mely üdvös kihatásaiban, az észak-amerikai Egyesült-Államokban egyik eminens államjogi, sociálpolitikai és közgazdasági intézmény is. Hogy az Egyesült-Államok politikai és társadalmi körei általában mily nézeteket táplálnak ezen, hazájuk földjén termett jogintézmény felől, s hogy mennyire át vannak hatva azon szilárd meggyőződéstől, hogy az a nép jólétére, a birtokos családok fenmaradására, a földbirtok állandóságára és biztonságára, valamint a honpolgárok közszellemére nézve a legjótékonyabb befolyást gyakorolja, — arra nézve idézzük itt több, az amerikai közéletben előkelő szerepet vitt férfiúnak, és több, kiváló amerikai bírónak a nyilatkozatait, a mely utóbbiak az elibük eldöntés végett terjesztett jogügyek alapján a legcompetensebb Ítéletet lehettek képesek alkotni maguknak a homestead-exemptio jogintézményének üdvös hatása és eredményei felől. Ezen idézeteink, a melyek két angol-amerikai jogtudományi irónak, névszerint Seymour D. Thompson-nak >A Treatise on the Homestead and Exemption Laws« és John H. Smyth-nek >The Law of Homestead and Exemptions< czímű munkájából vannak merítve, a következőleg szólnak: Tárbeli J. biró Mississippi államban, következőleg nyilatkozik az otthonmentesités