Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

911. szám. 43 S a mit se török, se tatár, se egyéb küleltenség kardja nem volt képes végrehajtani: megfosztani a magyar nemzetet a magyar főidtől, — azt végrehajtja napjainkban, egy kardcsapás nélkül, a nemzetközi nagy tőke, végrehajtja a váltó, végrehajtja az uzsorás, a telekspekuláns, végrehajtja a kozmopolitikus érdekeknek a szolgálatában álló közgazdasági politika. Ez a kozmopolitikus érdekeknek, a nemzetközi nagy tőkének a szolgálatában álló közgazdasági politika és az ebből folyó magánjogi rendszer, ingó és ingatlan vagyon között semmi különbséget nem ismer. Ugyanazon jogelveket alkalmazza a tetszés szerinti mennyiségben előállítható ingó dolgokra, mint a természetszerűleg mindig csak egy és ugyanazon mennyiségben maradható és maradó földbirtokra. Ugyanazon jogelveket alkalmazza a Wertheim-szekrényben tűz és egyéb veszedelem ellen biztositható, a spekuláczió és agiotage által egy perez alatt teremthető s hozzá adómentes tizezer, százezer és millió forintnyi pénzre, mint az egy egész hosszú éven át kimondhatlan fáradsággal, nagy beruházásokkal megmunkált, az elemek minden szeszélyének és csapásának kitett s a különfélébbnél különféle adókkal agyonterhelt földbirtokra. S ugyanazon jogelveket alkalmazza az 50—100 s esetleg több %-ot is jövedelmezhető pénzre, mint a legfölebb csak 5—6%-nyi jövedelmet nyújtó földbirtokra. Sőt még ha csak eddig volna a dolog, — ugy ez az állapot a jogegyenlőség elvével még ugy a hogy menthető lenne. De hogy állunk tényleg? Mig a földbirtokkal se törvényhozás, se kormány nem törődik, mert 1867. óta — kivéve a pusztán csak az 1848. előtti, illetve 1848-iki agrár törvényeknek a kiegészítését tartalmazó 1868. évi XXXIII., ugyszinte az 1871. évi LIII., LIV. és LV. törvényezikkeket, — nálunk egyetlenegy, tulajdonképeni agrár törvény se lett hozva, noha az ország lakosságának túlnyomó része íöldmiveléssel foglalkozik: — addig a mozgó tőke a törvényhozás és kormány által a leggondosabb ápolásban részesittetett és részesittetik jelenleg is, s egyik kiváltság után a másikkal ruháztatik fel. Az állampapírok szelvényei szintúgy, mint az egész tőzsdei üzlet adómentességben részesül; a bankoknak és hitelintézeteknek a legmesszebb menő, sőt exorbitans kiváltságok adatnak, hogy az általuk kezelt nemzetközi nagy tőke valamikép csorbulást ne szenvedjen, sőt hogy ennek a nemzetközi nagy tőkének az uralma a földbirtok fölött minél kiterjedtebb és korlátlanabb legyen; — az állampénztár heverő pénzei, a melyeknek egy része nem egy földmives gazdának adóhátralék miatt árverés alá került utolsó pár ökre, vagy lova, vagy utolsó ekéje, boronája s lakásbeli holmii vételárából került ki, a bankoknak a rendelkezésére bocsáttatnak, hogy azon állami pénzeket aztán a bankokból, bejegyzett czégü kereskedők, üzérek, váltóra, olcsó disconto mellett, tizezer meg százezer forintonkint kivéve, a gazdaközönségnek uzsorás kamatra kiadhassák. Mert hát ezen bankoktól gazdaember kölcsönt csakis jelzálogi biztositék mellett, hosszadalmas teketória utján kaphat; holott ezen bankok benfenteseinek, bejegyzett czégű kereskedőknek, üzéreknek elég az aranyozott czégtáblájuk meg a szakálluk, a nekik adott kölcsön >biztosítására*. —Hogy pedig a gyári nagyipar nálunk minő messzemenő állami kedvezményekben részesül, azt az ezen 1890. év folyamán meghozott XIII. és XIV. törvényezikkek is eléggé bizonyítják. Igaz, hogy a bankok és hitelintézetek által kezelt nagy tőkének adott törvényes kedvezmények közvetve részben a földbirtoknak nyújtott kedvezmények is; de agrár érdekeinket egyoldalulag csak ugy fogni fel, hogy ezen érdekeknek az ápolására elégséges, ha a hitelnyerés minél könnyebbé tétetik, és ha a földbirtokra minél nagyobb adósságteher rakatik, — ez a capitalismus szóvivői által czélzatosan terjesztett téves nézet; mert a földbirtokosnak az érdeke nem a minél nagyobb mérvű eladósodásban, hanem abban áll, hogy ezen eladósodásnak s a földbirtok ebből folyó mértéken felüli mobilisatiójának, a birtokososzlály expropriatiójának lehetőleg útját álljuk. Mert utóvégre is a földbirtokosnak nem az az etnikai, socialis és nem-