Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-934. Törvényjavaslat, az Egyptommal 1890. évi augusztus hó 16-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről

934. szám. 283 tanak fel és azon czím alatt, hogy a behajózott kőszén az illető hajók felszereléséhez tartozik, kőszenüket minden illeték fizetése nélkül kiviszik. Á IX. czikk a mellékilletékeken kivül főleg a községi illetékeket (octroik) szabályozza. Az erre vonatkozó határozatok megfelelnek a többi kereskedelmi szerződéseinkben is foglalt hasontárgyú határozatoknak és azon általános nemzetközileg elfogadott elven alapszanak, hogy a kérdéses illetékek valamennyi államból érkező árúkra egyenlő mérvben állapitandók meg és a mennyiben iparczikkekről van szó, az esetre, ha hasonló árúk a belföldön is előállíttatnak, ezek is ugyanazon illetékek alá vonandók, mint a külföldről behozott áruk. A X. czikkben kimondatik, hogy a kereskedelmi utazók által a másik fél területeire bevitt mustrák és minták vámmentesek, ha az abban körülirt alakiságoknak megfelelnek. A XI. czikk kimondja az Egyptomban székelő osztrák-magyar főconsulok és consulok személyes használatára érkező árúk vámmentességét. A XII. czikk, mely kapcsolatban áll az egyptomi vámszabályzattal, úgyszólván az egyezmény leglényegesebb intézkedéseit foglalja magában. Ezen czikkben az egyptomi kormány feljogosittatik ugyanis arra, hogy a szolgálat rendes menetének biztosítására, a csempészet megakadályozására és az ország közegészsége és biztonsága érdekében bármily szabályrendeletet életbeléptethet és ezen szabályzatot a magyar vagy osztrák alattvalókra és hajókra is alkalmazhatja azon feltétel alatt, hogy hasonló eljárást követ ugy a saját, mint a többi külállamok alattvalói- és hajóival szemben. Ezzel tehát, mint már megemlíteni szerencsém volt, kijelentettük hozzájárulásunkat az egyptomi vámszabályzathoz, miért ellenengedménykép elnyertük azt, hogy dohányunk bevitele Egyptomba megengedtetik. A legfontosabb határozat, mely egyúttal megfelel a vámszabályzat 43. czikkének, a harmadik bekezdésben foglaltatik és épen azon okból vétetett fel az egyezménybe is, nehogy az egyptomi kormány által — azon joga alapján, hogy a vámszabályzatot tetszése szerint módosíthatja — egyoldalúlag megváltoztathassék. Ezen határozat feljogosítja az egyptomi kormányt alattvalóinak lakásán és valamely egyptomi kikötőben időző hajóinkon kutatások elrendelésére. Ily kutatásoknak természetesen csak akkor lehet helye, ha a csempészet ténye vagy gyanúja, vagy a vámszabályzat határozatainak áthágása forog fenn. A rendelet másolata azonban mindenkor kellő időben consulunkkal közlendő és magában kell, hogy foglalja a kutatás napját és óráját. Consulunknak joga van, ha szükségesnek látja, magát ezen kutatásoknál képviseltetni, mindazonáltal consulunk elmaradása a kutatás végrehajtását nem akadályozhatja. Ez által gondoskodás történt tehát arról, hogy ily kutatásoknál saját consuli tisztviselőnk, ha ezt szükségesnek látja, jelen lehessen és alattvalóink érdekeit esetleg kellő védelmében részesíthesse. Érdekeinknek ily módon történt megvédése mellett részünkről nem véltük az egyezmény létrejöttét tagadó álláspont elfoglalása által koczkáztatandónak éspedig annál kevésbbé, mert a kormány még látszatját is elhárítani kívánta magától annak, hogy a csempészkedés megakadályozása ellen nehézségeket kivan tenni, hanem főleg azért is.: mert ugyanily intézkedés foglaltatik a Nagybritanniával kötött kereskedelmi egyezményben is, és semmi ok nincs arra, hogy részünkről oly kérdésben tegyünk nehézséget, a melyet Angolország, melynek kereskedelmi érdekei Egyptomban jóval felülmúlják a mi erdekeinket, elfogadhatónak tartott. Megjegyzem még, hogy a török kormány által 1875. évi június hó 25-én kibocsátott szabályzat, mely egy vegyes bizottság által dolgoztatott ki és az európai nagyhatalmak által jóváhagyatott, hasonló intézkedést tartalmaz, de csak az üzlethelyiségekben foganatosítandó kutatásokra nézve. 36*