Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-934. Törvényjavaslat, az Egyptommal 1890. évi augusztus hó 16-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről

274 934. szám. 1879. évi augusztus hó 7-én kelt török császári Iradé alapján jogában áll a külállamokkal kereskedelmi és hajózási szerződéseket kötni, melyek a porta jóváhagyására nem szorulnak. A mennyiben ily külön szerződések nem köttetnének, Egyptomra és a török birodalommal létrejövő szerződések birnak hatálylyal. Miután az egyptomi kormány 1889. évi október hő 29-én Nagybritanniával kereskedelmi egyezményt kötött, nálunk is lépéseket tett hasonló egyezmény létesítése végett. Tekintettel arra, hogy forgalmunk Egyptommal több irányban eltérő elbánást igényel, mint a Törökbirodalommal folytatott kereskedelmi forgalmunk, a kormány czélszerűnek látta érdekeink biztosítása czéljából Egyptommal külön conventio megkötése iránt tárgyalásokba bocsátkozni, melyek végre az ezennel bemutatott és Gairóban 1890. évi augusztus hó 16-án aláirt kereskedelmi és hajózási egyezményre vezettek. Mielőtt magának a szerződésnek részletes indokolásába bocsátkoznám, legyen szabad azon állapotot megismertetni, mely jelenleg Egyptomban a vámok tekintetében fennáll, és egyúttal az osztrák-magyar monarchiának Egyptommal való kereskedelmi forgalmát statistikai adatokkal megvilágítani. Jelenleg valamennyi Egyptomba bevitt árú után 8°/o-os értékvám szedetik. Ezen vámozási rendszer a külállamok által a Törökbirodalommal 1861. és 1862-ben kötött kereskedelmi szerződéseken alapszik, mely szerződések közül néhány még ez idő szerint is érvényben áll. A vám kivetése az árúknak minden egyes alkalommal foganatosítandó becslése alapján történik. A bevivőnek azonban jogában áll, a vámot természetben is leróni, ha a becslést túlmagasnak tartja. A behozatali forgalomban nagyobb jelentőséggel biró árúkra nézve pedig a bevivőkkel egyetértőleg egy tarifa állapíttatott meg, mely meghatározott icőre érvényes és a vám kivetésének könuyitését, valamint az árúk becslése körül felmerülhető nézeteltérések mellőzését czélozta. Jelenleg a következő árúczikkekre állanak fenn ily tarifák, u. m.: üvegárúkra, kézműárúkra, fémekre és fémárúkra, kőolajra, szeszre, ékszerárúkra, czukorra, rizsre, lisztre, pamutmag- és lenolajra, ónfehérre és kőszénre. Az ezen értéktáblázatokban nem foglalt árúk vámozására azon érték szolgál alapul, a melylyel az árú az érkezési kikötőben való kihajózása alkalmával bír. Ezen érték pedig ugy számíttatik ki, hogy azon árból, melylyel az árú a városban a nagybani eladásnál bir, 10% levonatik. Ezen levonás elesik, ha a becslés az árúszámla alapján történik; a számlaárhoz azonban hozzászámittatik az árú kihajózásáig felmerülő minden költség. Miután az időleges tarifákban megállapított értékek megfelelnek a nagybani eladási áraknak a városokban, az ily alapon elvámolt árúkra is alkalmazásba jő a 10%-os levonás. A hadifegyverek, a só és a haschischnak bevitele Egyptomba tilos. A lőpor, serét, golyók, töltényhüvelyek, salétrom, valamint mindazon czikkek, melyek előállításánál lőpor használtatik fel, különös eljárás alá esnek, azaz: ezek bevitele a kormány külön engedélyéhez van kötve. A vámokon kivül még mellékilietékek fizetendők, melyek Alexandriában a következők: rakpartilleték, a bevitelnél 4V» per mille, a kivitelnél 2 per mille; kirakodási illeték, külön díjtáblázat szerint; raktárilleték és városi kövezetvám fejében V» per mille. A dohány- és a szivarbevitel, melyre különben szerencsém lesz még részletesebben visszatérni, több rendelet által van szabályozva. Az egyptomi árúforgalomról szóló hivatalos statisztikai kimutatások eddig még csak 1888-ig terjednek és ezekre nézve is meg kell jegyeznem, hogy ezen forgalmi kimutatások