Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-886. A pénzügyi bizottság jelentése, az 1891. évi állami költségvetésről
886. szám. 221 adata gyanánt tűzte ki. Épen ez az állapot parancsol a mostani helyzetben, e jövedelmi források iránt kíméletet és túlvérmes reményekről való lemondást, valamint az igények korlátok közt tartását. Az 1891. évi mérleg kedvezővé tételére befolyással volt: a kiadások közt az agio jelentékeny csökkenése is. A bevételek közt pedig még mindig előfordul az államjószágok eladásából 3 millió forint, mely utóbbi 2 millióval kisebb összegben van előirányozva, mint volt a folyó évre és ez is a mérleg jelentékeny javulását jelenti; mert az egyensúlyba jövetelnél is nélkülözhető az a nagyobb összeget ezen ephemer bevételi forrásunkból; de azért ennek kimerülését most is szem előtt kell tartanunk. Az agio-hullámlás ideiglenes kedvezőre fordulása, a mérleget több, mint egy fél millióval könnyité meg, oly előirányzat mellett, mely 18% felpénzt vesz fel; tehát e ezímen még két annyival is megkönnyíthető lett volna; ha alapul a momentán agio-viszonyokat veszszük fel. De e tekintetben a magasabbra vett előirányzat a helyzet bizonytalanságát és mulékonyságát még jobban elárulja; hogy az agiónak nagy és mindenki által, —• közvetve vagy közvetlenül érzett nemzetgazdasági hátrányait ne is fejtegessük. Épen ezért ugy ezek, mint az agio pénzügyi megbizhatlansága feltétlenül sürgőssé teszik a valuta mielőbbi rendezését; és a pénzügyminister többszöri nyilatkozatából örömmel vettük ki, hogy erre nemcsak a szükséges tanulmányokat tette meg; de egész határozottsággal, mint közvetlenül előtte álló feladatra és kötelességre törekszik is. A költségvetésből kitűnik az állami tisztviselők anyagi ellátásának, főleg az alsó fokozatokon, elégtelensége; hisz évek óta legalább a fővárosban lakó kisebb hivatalnokok felsegéléséről külön felvett átalányösszeggel kellé gondoskodni. Állami költségvetésünk ez anomáliája hiányosan takarja az alatta lappangó sürgős feladatot; az állami tisztviselők fizetésének rendezését és főleg az alsó fokozatokon feljavítását. Ezt különösen ajánlottuk a kormány figyelmébe és felkérjük arra a t. képviselőház becses figyelmét is. Minthogy az 1891. évi költségvetés már az igazságügyi reformok egy részének jelentékeny költségét foglalja magában és az állami tevékenység új kezdeményezését tárja fel, a vasúti és közgazdasági, valamint kulturális politika több feladatában; igy nemcsak a pénzügyi keretben, nemcsak a számokban megnövekedve tárja elénk állami életünket, de egyúttal az állam működésének változatosabbá, több oldalúvá tételét és szélesebb alapokon mozgó fejlesztését is; és igy azon költségvetés, mely az országnak azt a megnyugvást hozta meg, hogy felesleggel záródott; mely kiadási és bevételi előirányzatában bizottságunk egyhangú véleménye szerint lehető szilárd alapokra van fektetve, — számaiban egyúttal azon bátorító biztosítást is kifejezi, hogy haladásunk és reformtörekvéseinknek szárnyát szegni (kezdeményezésben és irányban) az egyensúly miatt nem kell; sőt sokkal több eszközt nyújt az ezeknek, mint az előbbi hiányokkal küzdő állami előirányzataink bármelyike. És meg vagyunk győződve, hogy a közigazgatási, igazságügyi, pénzügyi reformok tervszerű, helyes egymásutánban és összefüggésben valósítása nemcsak azért lesz szakadatlanul eszközölhető, mert jövedelmi forrásaink mostani kerete és természetes fejlődése lehetővé teszi azt; de egyúttal azért is, mert maguk a reformok is, ha okszerűen és gyakorlati sikerrel lesznek keresztülvíve, termékenyítő hatással lesznek az állami bevételekre, részben azok biztosabb befolyása, egyszerűbb kezelése, részben az állampolgárok vagyoni érdekeinek és munkásságának kellő biztosítása által. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy a pénzügyi egyensúly szigorúan megóvandó és biztosítandó érdeke jól megfér haladásunk jól megfontolt igényeivel és eszközeivel. Egyiket a másiknak feláldozni nem kell; sőt előmozdítják, lehetővé, biztossá és tartóssá teszik egymást. Természetes, hogy mindennek sikerét csakis az európai béke állandósága biztosítja.
