Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
170 882. szám. ségét érző bármely foglalkozású egyének is csatlakozhassanak ily pénztárakhoz, valamint arra is, hogy a törvénynek módositása nélkül egyszerű alapszabályi intézkedés utján addig, mig ez irányban esetleg külön törvény fogna intézkedni, a mezó'gazdasági munkások- és alkalmazottaknak ugy egyenkénti, mint munkaadójuk hozzájárulásával tömeges belépésük lehetségessé tétessékA midőn az épen emiitett intézkedések egyfelől lehetővé teszik, hogy mindazok, kik a betegség esetében való segélyezés szükségét érzik, magukról oly módon gondoskodjanak, hogy az ipari és gyári alkalmazottakra nézve már törvényes biztosítékokkal szervezett segélypénztárba lépnek be, — másfelől a szervezetnek kibővítése a belépésre nem kötelezett tagokkal, a betegsegélyzö pénztárra nézve sem járhat veszélylyel, sőt kívánatos, mert kiterjeszti azt a kört, mely a pénztárhoz csatlakozhatik s ez által nagyobb mérvű fejlődésnek veti meg alapját. II. Á Ibetegsegélyezési pénztár által nyujtandó segély mérve. Habár minden ipari alkalmazott — kivéve a törvényjavaslat szerint kiveendőket — tagja kell, hogy legyen valamely betegsegélyzö pénztárnak, az illető kötelezetteknek mindazonáltal az egyes pénztárak között bizonyos feltételek mellett szabad választás engedtetnék, épen ezért azonban szükséges a törvényben meghatározni azt is, hogy minő szervezetű segélypénztár tekinthető olyannak, a melybe való belépés által az illető munkás vagy alkalmazott törvényes kötelezettségének elégett tett? Ennélfogva a törvényjavaslat meghatározza egyrészről a szolgáltatások legkisebb mérvét, melyet a pénztár nyújtani tartozik, de kiszabja másrészt a járulékok legnagyobb mérvét is, melyet a pénztár követelhet, ugy, hogy ezen két határvonal megtartása mellett az alakítandó pénztárak alapszabályszerűen szabadon mozoghatnak és a belépésre kötelezett egyén is választhat a törvényes feltételeknek megfelelő betegsegélyzö pénztárak között. Az ily elismert jellegű pénztár tágjainak első sorban orvosi segélyt lesz köteles nyújtani, mely czélból a pénztár igazgatósága kellő számú orvosokat fog alkalmazni, illetve kijelölni. Köteles lesz továbbá gyógyszereket az általa kijelölt gyógyszertárból ingyen szolgáltatni tagjainak, úgyszintén más esetleg szükséges egészségügyi segédeszközöket, mint pl. szemüveget, kötszereket, sérvkötőket stb. További igen fontos szolgáltatás, melyet a pénztár tagjainak nyújtani köteles leend: a táppénz. Ehhez azonban a biztosítottnak csak akkor lesz igénye, ha a betegség egyszersmind keresetképtelenséggel jár. A nyújtandó táppénz minimumát a törvényjavaslatban a bérnek vagy fizetésnek felével, a táppénzre való igény kezdetét pedig a megbetegedés harmadik napjával, tartamát legalább 20 hétre állapítottam meg. A három napi várakozási idő színlelés elleni óvatosságból szükséges, nehogy a biztosított azonnal, midőn betegnek jelenti magát, mielőtt még az orvos a valóságos keresetképtelenséget megállapíthatta volna, már a táppénzt igényelhesse. A táppénz a 20-ik hét lejárta után megszűnik, habár a betegség talán még nem szűnt meg s az illető még nem keresetképes. Húsz hétnél tovább terjedő időtartamra, a törvényben megállapítandó leghosszabb időtartamig (egy év) táppénz csak az esetben fizettetnék, ha a pénztár anyagi helyzete olyan, hogy a minimalis segélyezésnél nagyobb segélyt nyújthat. A törvényjavaslat ezen határozmányának indoka az, hogy a betegség esetében való segélyezésnek bizonyos határt kell vonni. A jelen törvényjavaslatnak nem czélja a rokkant ellátást is bevonni a rendezés keretébe, pedig az öt hónál, illetve egy évnél tovább tartó segélyezés már a rokkant-ellátás körét közelíti meg s egészen más térre tartozik. A beteg-segélypénztár, mint ilyen, rokkant ellátással nem foglalkozhatik s ennélfogva ugy szervezeténél, mint korlátolt anyagi eszközeinél fogva évekig tartó betegség esetében a biztosítottat el nem tarthatja. Ily hosszú kórállapot esetében — a mennyiben az illető tényleg további segélyre szorul — a hatósági vagy községi segélyezés szüksége lép előtérbe.
