Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
166 882. szám. 10 krt a munkaadó szokott fizetni. — A betegség esetében való tényleges segélyezésre és a temetkezési költségekre a jogosultságot a tag csak fél év (26 hét) múlva nyeri. A gyógyszereket a segélyezett a táppénzből tartozik fizetni. — A táppénz naponként 1 frt (heti 7 frt), vagyis az átlagos heti keresetnek 70%-át teszi. — Ily táppénzben a munkás egy éven át részesül. — Ha a betegség tovább tartana, a beteg a segélyösszeg felében mindaddig részesül, mig a rokkantak állományába felvétetik. — Ezenkivtil az egyleti tagnak családtagjai megbetegedés esetére orvosi segélyt nyernek. — A temetkezési segély 50 frtban van megállapítva. A rendes tagok száma 1.111. Az I. pécsi munkás beteg- és rokkantsegély-egyletnek van 693 tagja. — A beiratási díj 1 frt. A heti járulékok korosztályok és csoportok szerint 10 krtól—25 krig terjednek, ép oly változó a táppénz is, mely 28 krtól 1 frt 7 krig terjed. A fiumei munkások egylete (Societa operaia fiumana) 1.375 tagot számit. — A tag belépésekor felvételi díj fejében 1 frtot és hetenkint 25 krnyi járulékot fizet. A felvételtől számítandó 26 hét múlva legalább két napig és legfeljebb 12 hétig tartó betegség esetében ingyenes orvosi segélyre, ingyenes gyógyszerre és naponkint 1 frtnyi segélyre tarthat igényt. — A mi a bányászati iparnál alkalmazottak segélyezési ügyét, illeti, az régibb keletű s ennélfogva nagyobb terjedelmű is. A bányamunkával járó nagyobb veszély, s a bányászat elszigetelt helyzete szükségessé tette, hogy a kormány a segélyezés ügyét ezen iparágnál tételes intézkedésekkel szabályozza. — Ezen nagyobb részben már régibb kormányi intézkedések alapján keletkeztek az úgynevezett bányatársládák, melyek, habár a humanitásnak jelentékeny szolgálatot tesznek, mindazonáltal mai szervezetükben a munkás-segélyezés és ellátás fokozottabb igényeinek már alig felelnek meg. ' A magyar korona területén fennálló társpénztárak vagyoni állapota 1887. év végével 9,027,209 frt 22 krt tett, mely vagyonból 2,411.093 frt 68 kr., vagyis az összes vagyon 26'8%-a a kincstári bánya-társpénztárakra és 6,616.110 frt 54 kr. a magán-bányavállalatoknál fennálló társpénztárakra esik. Az utóbbi összeg tehát az összes vagyonnak 73"2%-át teszi. A 2,005.484 frt 84 krnyi összbevétellel szemben a kiadások a fennebbi évben 1,776.201 forint 637« krra rúgtak, ugy, hogy az összes pénztári vagyon az 1887. évfolyamán 229.282 frt 207* krral szaporodott. A bányatársládák azonban mai szervezetük szerint nemcsak a betegség esetében való segélyezéssel foglalkoznak, hanem működésük nevezetesebb ágaj a nyugdíjazás, illetve a rokkantak ellátása. Ugyanis az összes bevételeknek az egyes kiadásokra fordított összegét százalékokban kifejezve azt találjuk, hogy a bevételeknek 44'41%-a fordíttatott a munkások, — ezek özvegyei és árvái nyugdíjazására, 18 # 60% kórpénzekre, gyógykezelési és temetkezési kiadásokra, 1*65%> egyházi és iskolai czélokra, 0-95% segélyezésekre és egyéb a munkások javára történt kiadásokra, 1'73% kezelési költségekre és 4'35% vegyes természetű kiadásokra. A nálunk fennálló társpénztárak által nyújtott kedvezmények rendszerint a következők: gyógykezelés, ingyen gyógyszerek, kórpénz és pedig az évi bérnek Vs—7« része, némely helyen 60%, nyugbér, özvegyek és árvák ellátása vagy végkielégítése és temetkezési költség. A legújabban beszerzett adatok szerint a bányászati iparnál alkalmazott 40.369 bányamunkás közül semmiféle társpénztárhoz nem tartozik 1.523, vagyis az összes számnak 3'7%-a; ezek tehát betegség vagy szerencsétlenség esetében csakis azon kedvezményekre számithatnak, melyeket a munkaadó beteg munkása irányában törvény szerint nyújtani köteles. Csakis betegség esetére biztosítva van 10.539, tehát az összességnek 26'4%-a. Betegség és munkaképtelenség esetére biztosítva van 28.307 munkás, az összes számnak 69*97o-a. Minden egyes tagra ez összes társpénztári vagyonból 209 frt 91 kr. esik.
