Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-801. Törvényjavaslat, az italmérési jövedékről szóló 1888:XXXV. t.-cz. némely határozmányainak kiegészitéséről

202 801. szám. A törvény eme hézagát igyekezett is nyomban az üzérkedés saját czéljaira a legnagyobb mértékben kiaknázni. Az országnak igen sok részében gombaoiódra keletkeztek úgynevezett szesznagykereskedők, kik legnagyobb részben távolról sem bírnak ugyan a nagykereskedés fogalmának megfelelő üzlettel, de kik nagykereskedés czége alatt 100 liternyi és ezenfelüli mennyiségben vásárolnak be olyan szeszt, mely után italmérési adó nem fizettetett, s melyet azután tiltott s a legtöbb esetben nem ellenőrizhető módon fogyasztásra árusítanak el, mi által — az ilyen üzelmeknek erkölcsrontó hatása mellett — a jövedéket italmérési illetékben és adóban megkárosítják. Jelen törvényjavaslat első négy szakasza, a most jelzett bajokat van hivatva orvosolni oly módon, hogy ez által a tulajdonképeni nagyban való kereskedés hátrányt ne szenvedjen. Az 1. §. ugyanis a pénzügyi ellenőrzés czéljából a nagyban való eladással foglalkozó szeszkereskedőket is pénzügyi hatósági engedély váltására kötelezi, s a 2. §. az engedély megadásánál az ¥888: XXXV. t.-czikknek a kis mértékben való elárúsitásra vonatkozó határozmányait rendeli alkalmaztatni. A 3. §. az engedélylyel ellátott ilyen szeszkereskedőket az ellenőrzés czéljaira szükséges könyvek vezetésére kötelezi, de kimondja egyszersmind azt is, hogy az ilyen engedélyesek sem italmérési illeték, sem italmérési adó fizetésére nem kötelezvék. A 4. §. a jelenleg nagyban való eladással foglalkozó felekre vonatkozólag tartalmaz átmeneti intézkedést. Az 5. §. a szeszgyárosokat, szabadraktárak tulajdonosait, liqueur- és rumgyárosokat, kik különben is pénzügyi felügyelet alatt állanak, a nagyban való eladás gyakorolhatása végett nem kötelezi ugyan pénzügyi engedély váltására, azonban ellenőrzési szempontból ezektől is megköveteli, hogy könyveiket akként egészítsék ki, hogy azokból a nagyban való szeszforgalomra vonatkozó adatok kivihetők legyenek. Ugyancsak az 5. §. azt is kimondja, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók a saját használatukra házi népük és cselédjeik számára szükséges szeszt) valamint az iparosok is szeszbeli szükségletüket 100 liternyi és ennél nagyobb mennyiségekben megfelelő ellenőrzés mellett adómentesen szerezhetik be. Ezt csakis azért tartom indokoltnak kimondani, mert az ilyen szesz eddig is regalementes volt, smert ugy az 1888: XXXV. t.-cz., mint a jelen törvényjavaslat is csak a kimérésre és kis mértékben való elárúsitásra szánt szeszt kívánja megadóztatni. A 100 litert tevő, vagy azt meghaladó mennyiségnek, ha saját használatra szereztetik be, az italmérési adóval való terhelését elvi szempontokból igazoltnak kellene ugyan tartanom, s jelenleg, midőn annak adómentes beszerzése különben is a pénzügyi közegek ellenőrzése alá helyeztetik, azok a gyakorlati nehézségek is igen szíík keretbe szorulnak, melyek a megadóztatás e nemének keresztülvitele ellen felhozhatók. Ha ezúttal mégis tartózkodom az adószolgáltatásnak a nagy fogyasztásra való kiterjesztésétől, ugy ezt csakis az igazolja, hogy a gazdaközönségnek azt a részét nem merném újabb teherrel érinteni, melynél ez kétségtelenül a gazdasági üzemi költségek növelésére vezetne. A 6. §. első bekezdésének ama rendelkezése, mely szerint nyilt helyeken egyes községekbe szeszt 100 liternyi vagy azon felüli mennyiségben az arra feljogosított egyéneken kivül mások csakis az adószedésre jogosítottnak engedélyével vihetnek be, egyenesen a már kezdetben jelzett csempészet ellen irányul. Ugyanazon §. második bekezdéséhez a következőket találom szükségesnek felhozni. Az 1836. évi VI. t.-cz. 2. §-a szerint a bornak, valamint az ezen törvényszakasz alapján kifejlett gyakorlat szerint bárminemfí szeszes italnak más községből kisebb mennyiségben való bevitele csakis lakodalom, vagy betegeskedés esetében volt megengedve. Az erdélyi részekben nem állott ugyan fenn hasonló nyilt tilalom, a más községből való bevitel azonban különböző módokon szinté a sok helyen meg volt nehezítve. Az 1888: XXXV. t|-ez. a fennebbi tilalom fentartásáról vagy megszüntetéséről mi intézke-