Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-771. A közoktatásügyi bizottság jelentése, "a középiskolákról és azok tanárainak képesitéséről szóló 1883:XXX. törvényczikk módositása tárgyában" benyujtott törvényjavaslatról
771. szám. 107 771. szám. ** A közoktatásügyi bizottság jelentése, „a középiskolákról és azok tanárainak képesitésérői szóló 1883: XXX. törvényczikk módosítása tárgyában" benyújtott törvényjavaslatról. Mint korszerű kezdeményezést üdvözli és a képviselőháznak elfogadásra ajánlja a közoktatásügyi bizottság a vallás- és közoktatásügyi ministernek >a középiskolákról és azok tanárainak képesitésérői szóló 1883: XXX. törvényczikk módosítása tárgyában< benyújtott törvényjavaslatát. E törvényjavaslat alapgondolata mélyen behatol nemzetünk culturpolitikai szükségleteinek valódi természetébe, és midőn ezt teszi, — szerencsés megoldását nyújtja középiskolai oktatásügyünk egyik, immár elodázhatlanná vált nagy problémájának. Tagadhatatlan tény, hogy szemben az emberi ismeretkörnek és eszmekörnek ez idő szerint már bámulatra méltó módon kitágult terjedelmével, és folyton minden irányban gyarapodó sokoldalúságával, a görög nyelvet továbbra is az összes felsőbb osztálybeli gymnasiumi tanulókra nézve egyaránt kötelező rendes tantárgyul megtartani: annyit tehetne csak, mint szemet hunyni a jelenkor, sőt a jövő nemzedékek legégetőbb művelődési szükségletei előtt egy oly fölfogás és oly érdekek kedvéért, a melyeket egy modern államhan és egy modern társadalomban már rég meghaladott az idő. A modern népek elévülhetetlen hálával fognak ugyan tartozni még a legtávolabb századokban is Hellas emlékezetének azon szellemi örökségért, a melyet a görög néptől nyertek, ennek ránk szállott irodalmi hagyatékában, műemlékeiben, mindenek fölött pedig azon újjáteremtő hatásban, melyet a görög szellem — kivált a Renaissance óta — Európa legelorehaladottabb társadalmainak értelmiségére egész napjainkig gyakorolni soha egy pillanatig meg nem szün vala; elengedhetlen föltétele fog maradni a jövőre is a haladásnak, sőt már csak az eddigi ismeretkör és eszmekör kritikai megérthetésének is, hogy minden modern nemzet értelmiségében ezentúl is tekintélyes számmal legyenek tudományos búvárok és gondolkodók, a kik a görög irodalmat közvetlen forrás-tanulmányok alapján művelik, a mint hogy másfelől bizonyos hivatásszerű tudományos életpályákon a görög nyelv rendszeresen alapos ismerete aligha lesz valaha mellőzhető, és ennek folytán ezentúl is elutasithatlan föladata fog maradni minden modern nem14*
