Képviselőházi irományok, 1887. XXI. kötet • 713-757. sz.

Irományszámok - 1887-746. Törvényjavaslat, a kir. itélőtőáblák és kir. főügyészségek szervezéséről

278 746. szám. szerint akkép felelhet meg, hogy a túlterheltetésnek nagy veszélye nem fog zsibbasztólag hatni a kir. ítélőtáblák működésére. Átlagos számítás mellett egy kir. Ítélőtáblára esnék 21 biró. A külföldi statistika adatai hasonló eredményt mutatnak: Francziaországban 27 főtörvényszék (Algírral együtt) és 541 ítélőbíró mellett 21 biró ; — a német birodalomban 28 főtörvényszék és 540 biró mellett 19 biró; — Ausztriában 9 főtörvényszék és 189 biró mellett 21 biró esik átlag egy főtörvényszékre. A kir. ítélőtáblák különböző területi és népességi viszonyai — következőleg ügyforgalma között levő különbségek eredményezik, hogy az itélöbirói létszám nem leend egyenlő minden kir. ítélőtáblánál. Az első szervezésnél a föntebb hivatkozott III. alatti táblázatban közlött ügyforgalmi adatok alapján tett számítás fog mindenesetre az egyes kir. Ítélőtáblák létszámának megállapításánál kiindulási pontul szolgálni. Önként következik, hogy különösen a budapesti kir. ítélőtáblánál a létszám lényegesen nagyobb leend a többi kir. ítélőtáblák létszámánál. A 8. §. tartalmazza a kir. Ítélőtáblák személyzetének járandóságait. A járandóságok megállapításánál követett rendszer tekintetében két elv volt irányadó. Egyik, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló fizetés ugy a fővárosban, mint a vidéken egyenlő legyen, mert sem nem igazságos, sem nem méltányos, hogy egyenlő hatáskörű állások csak azért, mert azokat különböző helyeken kell betölteni, különböző nyugdíjra adjanak igényt. Méltányos csak az, hogy az állam a különböző helyek életviszonyai közötti különbséget egyenlítse ki. Ennek a kívánalomnak a jelen javaslat a lakbérrel egyesitett >helyi pótlék* czímén kíván megfelelni. E rendszer birói szervezetünkben eddig hiányzott, mert az elsőfolyamodású bíróságoknál a főváros és vidék között a nyugdíj alapjául szolgáló fizetés tekintetében is különbség tétetett. A jelen javaslatban felkarolt rendszernek igazságossága és méltányossága nem szorul bővebb magyarázatra. Sőt nem zárkózhatom el abbeli reményem kifejezése elől, hogy a törvényhozás bölcsesége annak idejében ezt a rendszert az egész birói és ügyészi szervezetben is érvényesíteni fogja. Ez a rendszer van elfogadva Ausztriában és a német birodalom csaknem minden államában. A másik elv volt az, hogy a helyi pótlékban csakis a fővárosban alkalmazottak részesülnek, mert a többi vidéki városok, melyekben a kir. ítélőtáblák elhelyeztetnek, az életviszonyok szempontjából körülbelül egyenlőknek tekinthetők. Az egyik helyen talán drágább az élelmezés, vagy a lakás, de viszont kevesebb költséggel jár a gyermekek neveltetése stb. De a vidéki városokban sűrűbben változnak is a lakbérek, élelmezési árak stb. Ugy, hogy oly kulcsot megállapítani, melyet a vidéki kir. ítélőtáblák székhelyei között e tekintetben alapul lehetne elfogadni, alig lehetséges. A lakosság számaránya, mely több országban a csoportosítás alapját képezi, a tapasztalat igazolása szerint épen nem igazságos kulcs, mert vannak városok, hol a lakosság kisebb száma mellett is drágább az élelem és nagyobb a lakbér, mint a nagyobb népességű városokban. Francziaországban is elejtették a járandóságok szempontjából a vidéki főtörvényszékeknek osztályozását. A párisi főtörvényszéken kivül a többi főtörvényszékeknél alkalmazottak egyenlő járandóságban részesülnek. A járandóság mennyiségének megállapításánál iparkodtam a felsőbb birói kar javadalmazásához kötött jogos kívánalmakat pénzügyi helyzetünk követelményeivel összhangba hozni. Különös tekintettel voltam arra is, hogy a vezető állásokra a felsőbb bíróságok kipróbált