Képviselőházi irományok, 1887. XXI. kötet • 713-757. sz.
Irományszámok - 1887-730. Az igazságügyi bizottság jelentése, "egyrészről a m. kir. pénzügyminister, másrészről a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíjalapok és a volt naszódvidéki községek meghatalmazottai között 1872. márczus 12-én létrejött szerződés" megerősitéséről szóló 589. sz. törvényjavaslat tárgyában
172 730. szám. január 22-én történt megszüntetése idejében a határöri családok birtokában találtattak, minden kárpótlás nélkül a határöri népség tulajdonául maradnak; 2. hogy mindazon irtványok, legyen bár a községi vagy allodialis területeken, vagy erdőkben, vagy a revindicált havasokon, 1851. január 22-ig eszközöltettek, minden kárpótlás nélkül a birtokosok tulajdonának tekintendők; 3. hogy a volt úrbéres községek kizárólagos tulajdoni joggal megtartják azon fekvőségeket, melyek telekbirtokokon kivül 1764. évben mint községi erdő, legelő vagy rét íratott össze; 4. hogy megtartják a volt majorsági, vagyis földesúri erdőkben is faizási és legeltetési joggyakorlatokat mindaddig, mig ezek az 1854. június 21-én kelt úrbéri rendelet értelmében nem szabályoztatnak; 5. hogy a revindicált havasok közül azok, melyekre nézve igény bejelentve nincsen, a tettleges birtokos községek tulajdonai maradnak; azok iránt pedig, melyekre igények jelentettek, az igénykeresetek elhatározása után történik intézkedés; addig azonban szintén a volt határőrök haszonélvezetében hagyandók; 6. mindazon földrészek, beleértve az erdőket is, melyek a határőrség felállításakor készitett összeírásokban allodialis természetiteknek jelöltettek meg, a mennyiben a határőrség fennállása alatt közbejött változások folytán az 1—5. szakaszok határozatai alá nem estek volna: az állam tulajdonába adandók. Ezen legfelsőbb határozások további foganatosításában a II. román határőr-ezred területére is kirendelteiéit egy birtokrendező bizottság egy tábornok elnöksége alatt, melynek feladata volt, az ezredi és országos levéltárakból rendelkezésére adott okiratok alapján elválasztani azon fekvőségeket, melyek a kincstárnak voltak visszaesendők azoktól, melyek a községeknek voltak jutandók. Bizottságnak A. bizottság eljárása inquisitorius volt, a közigazgatási utón hozott végzései felebbezheIII. sz. a. tők voltak az erdélyi udvari korlátnoksághoz, melynek kebelében az osztrák pénzügyministerium küldötteinek részvéte mellett egy külön bizottság alakíttatott. A birtok-rendező bizottság 1862. évben megkezdett működését 1865. évben nagy részben bevégezte, s részint a kir. kincstárt illető kizáró földesúri tulajdonnal, részint a kincstár és az illető volt úrbéres községek között úrbéri rendezés alá tartozó közös birtokul határozatilag a következő jogokat és javakat jelölte ki: I. Kizáró kincstári tulajdonul: a) a rodnai bányakerület 2.469 hold; b) a dosul-pojeni-rotnódi havast 2.000 hold; c) az úgynevezett bargói és monori járásokban a kisebb kir. haszonvételeket. IL Úrbéri rendesés tárgyául szolgáló földesúri birtokul. A borgói, minori és Sajó-völgyekben mint csekély kivétellel úrbéres viszonyú területen, összesen 58.553 hold erdőt és legelőt. I853.szept. A közvetlen birtok-rendező bizottság 1863. július 17-én terjesztette fel 0 Felségéhez tarozás IV. sz.befejezett munkálatát, melyre nézve 0 Felségének 1863. szeptember 24-én kelt legf. elhatározása a alatt. következett be. Ezen legfelsőbb elhatározásnak Naszód-vidékére vonatkozó része szerint a gróf és báró^Kemény-családnak az általa igénybevett havas birtokok természetben leendő visszaadása
