Képviselőházi irományok, 1887. XX. kötet • 674-712. sz.
Irományszámok - 1887-700. 1890. évi I. törvényczikk, a közutakról és vámokról
. 700. száin. j>77 Az átvétel megtörténtéig a vám tulajdonost a vámtárgy és a közlekedés fentartásának kötelezettsége, az e részben fennálló törvényes határozatok szerint terheli. Az önkéntes lemondás, továbbá az átadás és átvétel a törvényhatóság első tisztviselője utján a kereskedelemügyi miaisternek feljelentendő. 97. §. A törvényhatóságok, városok és községek részére engedélyezett vámszedési jogok ""éf/íkurE" magánszemélyekre egyáltalában át nem ruházhatók. A magánszemélyeknek akár kir. kiváltságlevélen, akár ministeri engedélyen alapuló vámszedési jogai csak akkor ruházhatók, illetve szállhatnak át másra, ha a vámszedési jog személyhez nem köttetett, vagy ha az az engedélyokirat szerint egyszersmind az engedélyes jogutódaira nézve is megadatott, vagy 20 éves törvényszerű gyakorlat szerint a jogutódokra is átszállhatott. A személyhez nem kötött vámszedési jog önkéntes adásvevés utján, vagy más jogczímen történő átruházásának érvényességéhez a kereskedelemügyi minister előző engedélye és jóváhagyása feltétlenül szükséges. Ha a személyhez nem kötött vámszedési jog tulajdona vagy haláleset, vagy birói árverés következtében más személyre ment át, valamint akkor is, ha az engedélyes ellen gondnokság rendeltetnék el, csőd nyittatnék, vagy a vállalatra, vagy tartozékaira végrehajtás vezettetnék: ezen változások az illetékes hatóság, illetve biróság által a kereskedelemügyi ministeraek bejelentendök; önként értetvén, hogyha a vállalat tulajdonjoga bármely czímen új tulajdonosra menne át, ez által az engedélyokirat határozmányai változást nem szenvednek és az abban foglalt jogok és kötelezettségek érintetlenül maradnak. A mennyiben halálozás esetében az engedély idegen állampolgárra szállna át, a kereskedelemügyi ministernek jogában áll azt követelni, hogy a vámszedési jog oly belföldi állampolgár alkalmazásával gyakoroltassék, kinek személyében a kereskedelemügyi minister megnyugszik. 98. §. Midőn valamely vámszedés a jelen törvény büntető határozatai alapján felfüggeszEljárás a vémszodésnok ffil** tetik, az ezt kimondó határozatban intézkedni kell egyszersmind az iránt is, hogy a felfüg- fug B es=stés 8 gesztés tartama alatt a vámszedés ki által és miként gyakoroltassék, illetve, hogy a vám- !&••»»•«• tárgy a közforgalom érdekében működésében meg ne akasztassák. E végből a vámszedés a felfüggesztés tartamára bérbe adható, vagy arra alkalmas egyénre bizható, de sőt a vámtárgy hatósági kezelés alá is vehető, mely irányhan tekintessék mérvadónak az is, hogy a vámtárgy mely osztályhoz tartozó közúton fekszik. Mindezen esetekben a vámjövedelem a vámjog-tulajdonossal szemben számadási kötelezettség és felelősség nélkül a vámtárgy helyreállítására, fentartására és kezelésére fordítandó s a mennyiben az ezen költségek fedezésére elegendő nem volna, a hiány a vámjogtulajdonostól közigazgatási utón behajtandó. Ha pedig valamely vámjog és vámszedés ugyancsak a jelen törvény büntető határozatai alapján beszüntetendőnek mondatnék ki, a vámjog tulajdonosa semmiféle kártalanítást nem követelhet és csakis arra lehetne igénye, hogy a vámtárgynak s az ahhoz tartozó felszereléseknek tényleges értéke a netalán felmerült kiadásoknak levonása után neki azon esetre megfizettessék, ha a vámtárgynak fentartását általában a közforgalom érdeke megkövetelné. Ezen esetekben egyébként ugyanazon eljárás követendő, mely a 92. §-ban a vámszedési jog beszüntetése, valamint a vámtárgy igénybevétele, illetve megszerzésére vonatkozólag megállapittatott.
