Képviselőházi irományok, 1887. XX. kötet • 674-712. sz.
Irományszámok - 1887-696. Az országgyülés képviselőházához előterjesztése, Wekerle Sándor m. kir. pénzügyministernek, a pénzügyminister és a Kemény-család, valamint a naszódi alapok és naszódvidéki községek közt kötött peregyezség tárgyában
218 696. szám. A birói egyezség II. pontjában kötelezi magát a kir. államkincstár, hogy a 315.000 frtot az érdekelt községek helyett és az ö terhükre számítandó elölegezésképen kifizeti olyképen, hogy a birói egyezség elfogadásáról szóló végzés kézbesítésétől számított 30 nap alatt 105.000 frt a második 105.000 frt 1891. február 1-én, az utolsó 105.000 frt 1892. évi február 1-én fizettetik ki. Hogy a kincstár a 315.000 frtot a községek részére előlegezi, az abból az okból történik, mert a per első sorban a kir. kincstár ellen levén intézve; a kereseti kérelemben a kir*; kincstár marasztaltatott volna el, s mert az egyezségnek legfontosabb része épen a Kemény-család igényének a kielégítése volt, melyre nézve, ha az egyezség nem sikerül, ez a többi kérdésekre nézve sem volt volna létesíthető. Már pedig a báró Kemény-család igényének kielégítése végett az egyezséget okvetlenül létesíteni kellett, mivel hogyha a revindikált havasok kiadására a községek itéletileg köteleztetnek és ez az ítélet végre is hajtatik, oly hátrányos viszonyok következtek volna be, melyeknek bekövetkezését ugy politikai, mint pénzügyi és gazdasági szempontokból okvetlenül el kellett hárítani. De ugy ezt az összeget, mint az egyezség III. pontjában emiitett 22.000 frtnyi, illetőleg az egyezség XII. pontja szerint 21.000 frtnyi ügyvédi munkadijat is azért kénytelen a kincstár előlegezni, mert a községi erdők állami kezelésbe vétetvén, a községek nem birnak a szükséges anyagi eszközökkel arra, hogy e részbeni kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Az egyezség IV. pontjában megállapittatnak a módozatok, melyek szerint a községek a helyettök elölegképen kifizetett összegeket a kir. kincstárnak meg fogják téríteni, a mely megtérítés annál biztosabb és könnyebb, mert az erdők jövedelmeit a felállítandó erdőigazgatóság fogván kezelni, ennek feladatát fogja képezni, a kincstár által adott előlegek törlesztésére az erdők jövedelmét fordítani. Igen fontos a birói egyezségnek V. pontja, mely hivatva van, hogy az 1872. évi márczius 12-én kelt szerződésnek úgyszólván legnagyobb gyengéjét megszüntesse. Az egyezségi pontban ugyanis megállapíttatik, hogy rodnai bányamű-terület tulajdonjoga a kincstárra visszaszáll, viszont azonban a kir. kincstár az egyezség VI. pontjában kötelezi magát, hogy az iskola-alapot az ezen bányamű-területen, illetőleg Ó-Radnán jelenleg létező s azután felmerülhető patronatusi és iskolai terhek viselése alól felmenti s magát a vonatkozó kiadások viselésére kötelezi, mely kötelezettség átvállalása természetes következménye annak, hogy a bányamű-területet a kincstár tulajdonjogilag visszaszerezte. Hogy pedig a kincstár az 1872. évi szerződés kelte idejétől a patronatusi és iskolai terhek és a kir. kincstár által fizetett haszonbér között felmerült 4.857 frt 80 krnyi többletet az iskola- és ösztöndíj-alapnak megtéríti, illetve visszafizeti, ez abból az okból történik, mert az iskola- és ösztöndíj-alapok képviselői a rodnai bányamű-terület iránt létesített egyezségi ponthoz csak ugy voltak hajlandók járulni, hogyha az az álláspont foglaltatik el, mintha a bányamű-terület tulajdonjoga mindig a kincstárt illette volna s így a kincstár lett volna köteles az összes patronatusi és iskolai terheket viselni. Végül tekintettel a birói egyezség VIII. pontjára, fel kell említenem, hogy a kir. kincstár a naszódi járásbíróság által használt épületnek kizárólagos tulajdoni jogát szerzi meg, ellenben lemond arról, hogy a többi épületeket esetleg állami vagy közigazgatási czélokra igénybe vehesse. Az egyezség ezen pontja a tényleges viszonyoknak felel meg, azaz a kir. kincstár ez idő szerint több épületet nem használ; de a többi épületekre való használati jogáról azért is
